Zsoltárok könyve 88

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

Könyörgés szomorúságban és elhagyottságban.

Zsoltár-ének, Kóre fiainak, végig Maheletre feleletűl, az ezrahi Éman oktatása. Én szabadúlásom Ura Istene! éjjel nappal kiáltok teelőtted. Jusson színed elé az én imádságom; hajtsd füledet könyörgésemre. Mert lelkem eltelt roszakkal; és életem közelget a pokolhoz. A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, a halottak közé bocsátva, mint a sírokban alvó megsebesűltek, kikről többé meg nem emlékezel, és kik a te kezedből kiszakasztattak. Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába. Rám nehezűlt a te haragod, és rám hoztad minden hullámodat. Eltávolítottad tőlem ismerőimet, utálatosságúl tettek engem magoknak. Kézbe adattam, és nincs menekvésem; szemeim elbágyadnak az inség miatt; hozzád kiáltok, Uram, napestig, hozzád terjesztem ki kezeimet. Vajjon a holtakon mívelsz-e csodákat? vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet? Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, és igazságodat az enyészetben? Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, és igazságodat a feledés földén? Én azért, Uram, hozzád kiáltok, és reggel megelőz téged imádságom. Miért veted meg, Uram, imádságomat, s fordítod el tőlem orczádat? Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem. Keresztűl megy rajtam a te haragod, és rettentéseid megháborítanak engem. Körűlvesznek engem, mint a víz egész nap, körűlvesznek engem egyetemben. Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, és ismerőimet nyomorúságomtól.

Idézi 8