Zsoltárok könyve 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram! oltalmunk lettél nekünk nemzedékről nemzedékre. 2 Mielőtt a hegyek lettek, vagy a föld alkottatott és a világ, öröktől fogva és örökké vagy te, Isten! 3 Ne taszítsd el embert romlásra, te, ki mondottad: Térjetek meg, emberek fiai! 4 Mert ezer esztendő a te szemeid előtt, mint a tegnapi nap, mely elmúlt, mint egy éjjeli őrizet. 5 Mint a mik semmiknek tartatnak, olyanok az ő esztendeik. 6 Korán elhervad, mint a fű; reggel virágzik, hogy elhervadjon; este lehull, elfonnyad és elszárad. 7 Mert elenyészünk haragod miatt, és búsulásod miatt folyvást rettegünk. 8 Eléd raktad gonoszságinkat, és életidőnket orczád világossága elé. 9 Mert napjaink mind elenyésznek, és haragod miatt elfogyunk; a mi esztendeink pókhálók gyanánt tekinthetők; 10 a mi éveink napjai hetven esztendő, jó erőben, nyolczvan esztendő, s mi azok fölött van, fáradság és fájdalom; mert eljő az ernyedés, és elragadtatunk. 11 Ki ismeri a te haragod erejét? s a tőled való félelem miatt, 12 ki mérheti meg haragodat? Taníts meg jobbodtól függő napjainkat számba venni, hogy bölcs szívet nyerhessünk. 13 Térj hozzánk, Uram! valahára, és légy könyörűletes a te szolgáidhoz. 14 És megtelünk reggel irgalmasságoddal, és örvendezünk és gyönyörködünk minden napjainkban, 15 vigadunk a napokért, melyekben minket megaláztál; az esztendőkért, melyekben nyomorúságokat láttunk. 16 Tekints a te szolgáidra és alkotmányidra, és igazgasd azok fiait. 17 És legyen rajtunk a mi Urunk Istenünk fényessége, és kezeink munkáit te igazgasd fölöttünk, kezeink munkáját igazgassad.