Zsoltárok könyve 94

1 Dávid zsoltára, a hét negyedik napjára. Isten a boszúállás Ura, a boszúállás Istene szabadon cselekszik. 2 Emelkedjél föl, ki a földet itéled; fizesd meg a díjt a kevélyeknek. 3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak a bűnösök örvendezni, 4 beszélni és gonoszságot szólani, szólani mind, kik igaztalanságot mívelnek? 5 A te népedet, Uram, megalázzák, és örökségedet nyomorgatják; 6 az özvegyet és jövevényt megölik, és az árvákat meggyilkolják, 7 és azt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre Jákob Istene. 8 Értsétek meg, esztelenek, a nép között, és bolondok, valahára okúljatok. 9 Ki a fület plántálta, nem hall-e? vagy ki a szemet alkotta, nem lát-e? 10 Ki megdorgálja a népeket, nem fedd-e meg? ki tudományra tanítja az embert? 11 Az Úr tudja az emberek gondolatait, hogy hiábavalók. 12 Boldog ember az, kit te oktatsz, Uram! és törvényedre tanítasz. 13 Hogy megnyugtasd őt a rosz napokon, míg a bűnösnek verem ásatik. 14 Mert az Úr nem veti meg népét, és örökségét nem hagyja el, 15 mignem az igazság itéletté változik, és mellette lesznek mind, kik igaz szívűek. 16 Ki kel föl érettem a gonoszok ellen? vagy ki áll mellém a gonosztevők ellen? 17 Ha akkor az Úr nem segít engem, csakhamar pokolban lakott volna az én lelkem. 18 Ha mondottam: Lábam ingadoz, a te irgalmasságod, Uram, megsegített engem. 19 Szivem fájdalmainak sokasága között a te vigasztalásaid örvendeztették az én lelkemet. 20 Vajjon a gonoszság székével tartasz-e? s a törvény örve alatt nyomorgatás-e a te szándékod? 21 Ők kapkodnak az igaz lelkén, és az ártatlan vért elkárhoztatják; 22 de az Úr nekem oltalmam lett, és az én Istenem reményem segítsége; 23 és megfizeti nekik gonoszságukat, és roszaságukban elveszti őket, elveszti őket a mi Urunk Istenünk.