Zsoltárok könyve 95

Fölhivás Isten dicséretére és engedelmességre iránta.

Dávid dicsérő éneke. Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek. Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött. Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai. Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott. Mert ő a mi Urunk Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában, hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet. Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám: Ezek szivökben mindenkor tévelygenek. És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba.

Idézi 20