Rómaiaknak írt levél 10

Ugy van, a zsidók (holott óhajtásom és könyörgésem az ő üdvösségökért vagyon) értetlen buzgalmok által önmagok okai elvettetésöknek, mert tulajdon igazvoltukat akarják érvényesíteni, s nem akarják magokat alávetni azon isteni rendelésnek, mely által a megigazúlás elnyerhető. Ez a rendelés pedig a Krisztus iránti hitben áll, a ki czélja és vége a törvénynek. Mózes ugyan a törvényhez, a mennyiben ez teljesíttetik, igért megigazúlást és üdvösséget, de hogy az teljesíttethessék, egyszersmind a hit általi megigazúlásra utalt, a mennyiben azt t. i. hit által kell fölfogni, és szájjal megvallani. Tehát tulajdonképen a hit és vallás teszen igazzá és üdvözűltté, és pedig mindeneket, nem csupán a zsidókat, hanem a pogányokat is, hacsak az Urát segitségűl híjják. De a segélyűlhivás föltételezi a hitet, a hit a prédikálást, a prédikálás a kiküldött tanítókat, miről már a próféta jövendölt. E prédikálásnál fogva mindnyájan hihettek, de nem hittek, különösen nem a zsidók. Ezek semmikép sem menthetik magokat, sem hogy az evangéliomról nem hallottak, sem hogy ezt nem értették. Hitetlenségök oka egyedűl ellenszegűlésök.