Rómaiaknak írt levél 12

Ez a jelen apostoli levél második szakaszának kezdete, melyben a hithez tartozó jó erkölcsök tárgyaltatnak. Átalános intelem erkölcsös életre átalában. Különös intések szerénységre alázatosságra vonatkozólag a nyert adományokra. Különféle intések keresztény érzületre vonatkozólag a felebaráti szeretetre, buzgalomra, béketűrésre, embertársaink iránti jótékonyságra, ellenségszeretetre.

Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Isten irgalmasságára, hogy a ti testeteket adjátok élő, szent és Istennek kedves áldozatúl, s így a ti szolgálatotok okos legyen. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti értelmetek megújúlása által, hogy megválaszszátok, mi legyen az Isten akarata szerint jó és kedves és tökéletes. Azért mondom a nekem adatott malasztnál fogva mindnyájotoknak, kik közöttetek vannak: hogy ne bölcselkedjetek azon túl, mint kell bölcselkedni, hanem bölcselkedjetek józanúl, és a mint Isten kinekkinek osztotta a hit mértékét. Mert valamint egy testben sok tagjaink vannak, minden tagnak pedig nem ugyanazon egy a működése: úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, de egyenkint mindnyájan egymásnak tagjai. Különböző ajándékaink vannak pedig a malaszt szerint, mely nekünk adatott. A kié a jövendölés, a hit mértéke szerint (közölje); a kié a szolgálat, a szolgálatban (maradjon); a ki tanít, a tanításban; a ki int, az intésben; a ki adakozik, az egyenességben; a ki elöljáró, a gondosságban; a ki könyörűl, a vidámságban. A szeretet tettetés nélkül legyen; gyűlölvén a gonoszt, s a jóhoz ragaszkodván. Szeressétek egymást atyafiúi szeretettel, előzzétek meg egymást tisztelettel. A buzgalomban ne restelkedjetek; hanem legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgálók, a reménységben örvendezők, a szorongatásban béketűrők, az imádságban serények, a szentek szükségeire adakozók, vendégszeretetet gyakorlók. Áldjátok a ti üldözőiteket; áldjátok, és ne átkozzátok. Örűljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal. Ugyanazt érezzétek egymás között, nem fennhéjázván, hanem az alázatosakhoz alkalmazkodván. Ne legyetek timagatok előtt okosak. Senkinek roszért roszszal ne fizessetek; jóra törekedjetek nemcsak Isten előtt, hanem minden ember előtt is. Ha lehetséges, a mennyiben rajtatok áll, minden emberrel békében éljetek; nem állván boszút magatokért, szerelmeseim! hanem adjatok helyt a haragnak; mert írva vagyon: Enyém a boszúállás, és megfizetek, úgymond az Úr. De ha éhezik ellenséged, tápláld őt; ha szomjúhozik, adj italt neki; mert ezt cselekedvén, tüzes szenet raksz fejére. Ne hagyd magadat meggyőzetni a gonosztól, hanem jóval győzd meg a gonoszt.

Idézi 234