Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Rómaiaknak írt levél 8

Midőn a kegyelem állapotán kivűl levő ember így alá van vetve a bűnnek és halálnak, akkor az, ki igaz hitben részese Jézus Krisztusnak, Krisztus lelke által megszabadúl a bűntől és kárhozattól; új életet nyer lelkében, s egykoron teste is fel fog támadni. Azért tehát ne a test, hanem a lélek szerint éljen; mert a testi érzület romlást szerez, a test fékentartása pedig a lélek által életet ad; s ezt azért adja, mivel a lélek Isten fiává tesz, és kezességet nyujt a Krisztus dicsőségében leendő részesűlésről. Ez életben ugyan szenvedések jőnek ránk, de ezeket a jövendő dicsőség sokkal felülhaladja. Ez a dicsőség oly nagy, hogy érette az emberrel együtt az egész természet vágyakozik. De nem csupán e dicsőség nagysága az, mi minket béketűrésben fentart, hanem a Szentlélek is bennünk az ő fohászaival, és azon meggyőződés, hogy minden, még a szenvedések is, javokra szolgálnak azoknak, kik Isten végzésénél fogva hivatottak a dicsőségre. Ily módon a keresztény ember nyugodt lehet, s Istennek rendkivüli szeretete nemcsak hogy megnyugtatja őt, hanem még oly viszonszeretetre gyulasztja, hogy ettől őt semmi szenvedés, semmi ellenkező hatalom el nem szakaszthatja.

Semmi kárhoztatásuk nincs tehát azoknak, kik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak. Mert a Krisztus Jézusban éltető lélek törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől. Mert a mi lehetetlen vala a törvénynek, melyet a test erőtlenné tett, Isten az ő Fiát elküldvén a bűnös test hasonlatosságában, a bűn miatt kárhoztatá a bűnt a testben, hogy a törvény rendelése teljesedjék mibennünk, kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint. Mert a kik test szerint valók, a testieket javallják; a kik pedig lélek szerint valók, a lelkieket javallják. Mert a test okossága halál; a lélek okossága pedig élet és békeség; mivel a test bölcsesége ellensége az Istennek; mert az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert erre nem is képes. A kik pedig testiek, nem lehetnek kedvesek az Isten előtt. Ti pedig nem vagytok testiek, hanem lelkiek, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig Krisztus lelke nincsen, az nem övé. Ha pedig Krisztus tibennetek vagyon, a test ugyan halandó a bűn miatt, de a lélek él a megigazúlás által. Hogyha annak Lelke, ki feltámasztotta Jézust halottaiból, bennetek lakik, az, ki föltámasztotta Jézus Krisztust halottaiból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakó lelkéért. Annakokáért, atyámfiai! nem a testnek vagyunk lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha a test szerint éltek, meghaltok; ha pedig a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok. Mert mind a kik Isten lelkétől vezéreltetnek, azok az Isten fiai. Mert nem vettétek ismét a szolgaság lelkét félelemre, hanem a fogadott fiak lelkét vettétek, melyben kiáltjuk: Abba (Atyánk)! Mert maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünknek, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, örökösei is, az Istennek ugyan örökösei, Krisztusnak pedig örököstársai, de úgy, ha vele együtt szenvedünk, hogy együtt meg is dicsőittessünk. Mert azt állítom, hogy nem méltók a jelen idei szenvedések a jövendő dicsőségre, mely bennünk ki fog jelentetni. Mert a teremtménynek várakozása az Isten fiainak kijelentését várja. Mivel minden teremtmény mulandóságnak van alávetve, nem önként, hanem a miatt, ki őt remény fejében alávetette; mert maga a teremtmény is fel fog szabadíttatni a romlás szolgaságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény fohászkodik és vajudik mindeddiglen. Nem csak az pedig, hanem mi magunk is, kik a lélek zsengéit bírjuk, mi is fohászkodunk magunkban, Isten fiaivá fogadtatásunkat várván és testünk váltságát. Mert reménység által tartattunk meg. A reménység pedig, mihelyt látjuk, nem reménység; mert a ki mit lát, minek reméllje? Ha pedig remélljük, a mit nem látunk, türelemmel várjuk azt. Ezenfölül pedig a Lélek is segíti gyarlóságunkat; mert mit és miképen imádkozzunk, nem tudjuk, hanem maga a Lélek könyörög érettünk kimondhatlan fohászkodásokkal. A ki pedig a sziveket vizsgálja, tudja, mit kiván a Lélek; mert Isten szerint könyörög a szentekért. Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden javokra szolgál, azoknak, kik végzése szerint hivattak szentségre. Mert a kiket eleve ismert, eleve is elrendelte azokat, hogy hasonlókká legyenek az ő Fia ábrázatához, s így ő elsőszülött legyen a sok atyafiak között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat hítta is; és a kiket hívott, azoknak megigazúlást is adott; a kiknek pedig megigazúlást adott, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ki még tulajdon Fiának sem kedvezett, hanem mindnyájunkért adta őt: hogyne ajándékozott volna ővele nekünk mindeneket is? Ki fogja vádolni az Isten választottait? Az Isten, ki megigazúlttá tesz? Ki az, ki kárhoztasson? Krisztus Jézus, ki meghalt, sőt ki fel is támadott, ki az Isten jobbján vagyon, ki közben is jár érettünk? Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől? háborúság-e? szorongatás-e? éhség-e? mezítelenség-e? veszedelem-e? üldözés-e? fegyver-e? (A mint írva vagyon: Mert éretted öldököltetünk naponkint; s úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.) De mindezeken győzedelmeskedünk az által, ki minket szeretett. Mert bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erősség, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon.

Idézi 730