Miután az apostol eléadta üdvtanitását a hitről, melynek jócselekedetekben kell élőnek lennie, egy pillantást vet nemzetére, és kifejezi mély fájdalmát, hogy az Istentől annyi kegyelmekkel elárasztott zsidónép oly csekély számmal lesz részese az üdvintézménynek. De azért Isten igéje, melynélfogva az izraeliták nyerik meg az üdvöt, nem marad teljesedés nélkül; mert figyelembe kell venni, hogy nem a külső viszonyok, nem a testi származás vagy törvényszerinti cselekedetek tesznek valakit igazi (szellemi) izraelitává, a szövetség fiává, hanem Istennek szabad választása. Ez a választás teljesen összefér az Isten igazságával, mert először Istennek korlátlan joga van az ő kegyelmét annak adni, a kinek akarja, és senki sem vonhatja kérdőre, ha ő, mint teremtményeinek Ura, némelyeket országából és az üdvösségből kizár, másokat pedig országába és az üdvösségre fölveszen, mint a jövendölések szerint a pogányokat és a zsidók egy kis részét fölvette; – de továbbá az ő választása nem önkényes, hanem a pogányok részesűlnek abban, mivel hisznek, a zsidók pedig elvesztik azt, mert nem hit által, hanem a törvényszerű cselekedetek által akarnak az üdvre eljutni.
1Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; bizonyságot tévén nekem lelkiisméretem a Szentlélekben,2 hogy nagy az én szomorúságom és szivemben folytonos a fájdalom.3 Mert én magam kivántam átokká lenni, Krisztustól (elszakasztva) az én atyámfiaiért, kik nekem test szerint rokonaim,4 kik izraeliták, kiké a fiúvá-fogadtatás és a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az isteniszolgálat és az igéretek,5 kikéi az atyák, és a kikből való test szerint a Krisztus is, ki mindenek fölött áldott Isten mindörökké. Amen.6 Isten igéje ugyan nem hiusúlhat meg; mindazáltal nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől származnak,7 sem mindnyájan fiak, kik Ábrahám ivadéka, hanem: Izsáktól fog neveztetni ivadékod;8 azaz: nem a kik a test fiai, azok az Isten fiai, hanem a kik az igéret fiai, azok számláltatnak az ivadékhoz.9 Mert az igéret szava ez: Ez időtájban eljövök, és Sárának fia leszen.10 Nemcsak őneki pedig, de Rebekkának is, ki egy közösűléssel fogant Izsáktól, a mi atyánktól.11 Mert midőn még nem születtek (a gyermekek), sem valami jót vagy gonoszt nem cselekedtek, (hogy az Istennek választás szerinti végzése megmaradjon),12 nem a cselekedetekért, hanem a hívónak akaratából mondatott neki:13 Hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, a mint írva vagyon: Jákobot szerettem, Ésaut pedig gyülöltem.14 Mit mondjunk tehát? vajjon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen.15 Mert Mózesnek azt mondá: Könyörűlök, a kin könyörűlni akarok, és irgalmasságot teszek azzal, kin könyörűlök.16 Tehát ez nem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörűlő Istené.17 Mert az írás azt mondja Fáraónak: A végre támasztottalak téged, hogy rajtad megmutassam erőmet, és hogy az én nevem hirdettessék az egész földön.18 Könyörűl tehát, a kin akar, és megátalkodni hagyja, a kit akar.19 Az mondod erre nekem: Mit feddődik tehát mégis? mert ki áll az ő akarata ellen?20 Oh ember! ki vagy te, hogy feleselj az Istennel? Vajjon mondja-e az alkotmány annak, ki őt alkotta: Miért alkottál engem így?21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyag fölött, ugyanazon agyagból némely edényt tisztességre csinálni, némelyet pedig gyalázatra?22 Az Isten pedig meg akarván mutatni haragját, és megismertetni hatalmasságát, a harag edényeit, a veszedelemre valókat elszenvedte nagy türelemmel,23 hogy kitűntesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, melyeket dicsőségre készitett;24 mint ilyeneket, hivott minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közől is,25 a mint Ozeásnál mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem kedveltet, kedvesnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak;26 És leszen, hogy ama helyen, hol nekik mondatott: Nem én népem vagytok ti: ott hivatnak az élő Isten fiainak.27 Izaiás pedig ezt kiáltja Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi leend is, mint a tenger fövenye, csak a maradvány üdvözűl.28 Mert az igét teljesíti és sietteti majd igazságban; igen, az igét sietve végrehajtja az Úr a földön.29 És a mint eleve megmondotta Izaiás: Ha a seregek Ura nekünk ivadékot nem hagy, lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához.30 Mit mondjunk tehát? Hogy a pogányok, kik nem követték az igazságot, megnyerték az igazúlást, azon igazúlást, mely a hitből vagyon;31 Izrael pedig, ki az igazság törvényét követte, a megigazúlás törvényére nem jutott.32 Miért? mert nem a hit, hanem a cselekedetek által (törekedtek az után); mert megbotlottak a botlás kövében,33 a mint írva vagyon: Ime Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány kőszikláját; és minden, a ki hisz őbenne, meg nem szégyeníttetik.