Rúth könyve 1

1 Egyik bíró napjaiban, mikor a bírák kormányoznak vala, éhség lőn a földön. És elméne egy ember Júda Betleheméből, hogy Moáb tartományában jövevényűl lakjék feleségével és két fiával. 2 Ő Elimeleknek hivatik vala és felesége Noéminak, és fiainak egyike Mahalonnak, másika Kélionnak, mind efrataiak, Júda Betleheméből valók. És bemenvén Moáb tartományába, ott laknak vala. 3 És meghala Elimelek, Noémi férje; és ő fiaival marada. 4 Kik moábi feleségeket vőnek, kiknek egyike hivatik vala Orfának, másika pedig Rutnak. És lakának ott tíz esztendeig. 5 És mind ketten meghalának, Mahalon tudniillik és Kélion; és elmarada az asszony megfosztatván két fiától és férjétől. 6 És fölkele, hogy hazájába menjen mind a két menyével Moáb tartományából; mert hallotta vala, hogy az Úr ismét népére tekintett, és élelmet adott nekik. 7 Kiméne tehát zarándoksága helyéről mind a két menyével; és mikor immár Júda földére visszatérőben vala, 8 mondá nekik: Menjetek anyátok házába; tegyen irgalmasságot az Úr veletek, a mint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem. 9 Engedjen nyugalmat találnotok férjeitek házában, a kikhez menendők vagytok. És megcsókolá őket. Kik fenszóval sírni kezdének, 10 és mondák: Veled megyünk a te népedhez. 11 Felelé nekik: Térjetek vissza, leányaim! miért jöttök velem? Van-e több fiam méhemben, hogy tőlem férjeket remélhessetek? 12 Térjetek vissza, leányaim! és menjetek; mert immár megöregedtem, és nem vagyok alkalmas házasságkötésre. Ha szintén ez éjjel foganhatnék is, és fiakat szülhetnék, 13 ha azokat akarjátok várni, mig felnövekednek, és az ifjúság esztendeit betöltik, elébb megaggotok, mint férjhez menjetek. Ne tegyétek ezt, kérlek, leányaim! mert a ti nyomorúságtok inkább szorongat engem, és az Úr keze kinyujtatott ellenem. 14 Mire azok fenszóval ismét sírni kezdének. Orfa megcsókolá napát, és visszatére; Rut napához ragaszkodék. 15 Kinek mondá Noémi: Ime rokonod visszatért az ő népéhez és istenéhez, menj vele.

16 Ki felelé: Ne légy ellenem, hogy elhagyjalak téged és elmenjek; mert akárhová mégy, megyek, és a hol te lakni fogsz, én is ott lakom. A te néped én népem, és a te Istened én Istenem. 17 A mely föld téged halálod után befogad, abban halok meg, és ott veszek temetőhelyet. Ezeket cselekedje nekem az Úr, és ezeket mívelje, ha nem az egy halál választ el engem tőled. 18 Látván tehát Noémi, hogy Rut eltökélett akarattal szándékozik vele menni, nem akara tovább ellenkedni, sem őt tovább rábeszélni, hogy övéihez térjen vissza. 19 És elmenének együtt, és jutának Betlehembe. Mihelyt a városba mentek, hamar híre lőn mindeneknél, és mondák az asszonyok: Ez az a Noémi! 20 Kiknek mondá: Ne hijatok engem Noéminak (azaz szépnek), hanem nevezzetek Márának (azaz keserűnek); mert keserűséggel igen megtöltött engem a Mindenható. 21 Bőséggel mentem el, és üresen hozott engem vissza az Úr. Miért neveztek tehát engem Noéminak, kit az Úr megalázott, és a Mindenható megsanyargatott? 22 Eljöve tehát Noémi menyével, a moábi Ruttal zarándoksága földéről; és visszatére Betlehembe, az árpaaratás kezdetén.