Rúth könyve 3

Booz kötelességi házasságot igér Rutnak, ha közelebbi rokonához nem megy férjhez.

1 Miután pedig visszatért napához, ezt hallá tőle: Én leányom! nyugodalmat keresek neked, és gondoskodni fogok, hogy jól legyen dolgod. 2 Ez a Booz, kinek leányaihoz csatlakoztál a mezőben, a mi rokonunk, és ez éjjel árpát szór a szérűn. 3 Mosdjál meg tehát, és kend meg magadat, és öltözzél díszesebb ruháidba, és menj le a szérűre. Ne lásson téged azon ember, mígnem az evést és ivást elvégzi. 4 Midőn pedig aludni megyen, jegyezd meg a helyet, melyen alszik; és menj oda, és hajtsd föl a leplet, melylyel betakaródzik, lábai felől, és hajtsd le magadat, és feküdjél ott; ő pedig megmondja neked, mit kelljen cselekedned. 5 Ki felelé: A mit csak parancsolsz, megteszem. 6 És leméne a szérűre, és megcselekvé mind, a miket napa neki parancsolt vala. 7 És miután Booz evett és ivott, és megvídámúlt és aludni ment az asztag mellé, hozzá méne titkon, és fölhajtván a leplet annak lábairól, oda feküvék. 8 És ime már éjfélkor fölijede az ember, és megháborodék; és látá a lábainál feküvő asszonyt. 9 és mondá neki: Ki vagy? És amaz felelé: Én vagyok Rut, a te szolgálód; terjeszd ki lepledet szolgálódra, mert rokonom vagy. 10 És ez: Áldott vagy, úgymond, leányom, az Úrtól, mert előbbi irgalmasságodat az utóbbival felűlhaladtad; mivel nem követted a szegény, sem a gazdag ifjakat. 11 Ne félj tehát, hanem a mit csak mondasz nekem, megcselekszem veled. Mert tudja az egész nép, mely az én városom kapuin belül lakik, hogy jó erkölcsű asszony vagy. 12 Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok; de van más nálamnál közelebb rokonod. 13 Nyugodjál ez éjjel; és reggelre, ha téged ő a rokonság törvénye szerint meg akar tartani, jó, legyen úgy; ha pedig ő nem akar, én minden kételkedés nélkül elfogadlak; él az Úr! Aludjál reggelig. 14 Aluvék tehát az ő lábainál az éj elmúlásaig. És fölkele, mielőtt az emberek egymást megismernék, és mondá Booz: Őrizkedjél, netalán valaki megtudja, hogy itt voltál. 15 És ismét: Terjeszd ki, úgymond, palástodat, mely rajtad vagyon, és tartsd mindkét kezeddel. Ő kiterjesztvén és tartván, amaz hat mérték árpát mére, és rája tevé. Ki elvivén azt, a városba méne, 16 és napához juta. Ez mondá neki: Mit cselekedtél, leányom? És elbeszélé neki mind, a miket vele azon ember cselekedett vala. 17 És mondá: Ime hat mérték árpát ada nekem, és mondá: Nem akarom, hogy üresen menj vissza napadhoz. 18 És mondá Noémi: Várakozzál, leányom, míg meglátjuk, mire megy a dolog? mert azon ember nem nyugszik, míg be nem teljesíti, a mit szólott.

Idézi 2

v. 7 Summa (EN)(III 81.1)
v. 11 Summa (EN)(I-II 105.3)