Rúth könyve 4

1 Fölméne tehát Booz a kapuhoz, és leüle ott. És mikor látta rokonát, kiről azelőtt szó volt, átmenni, mondá neki: Térj ide egy kevéssé, és ülj le itt. Nevén nevezvén őt. Ki oda tére és leüle. 2 Magához vévén pedig Booz tíz férfiút a város vénei közől, mondá nekik: Üljetek le itt. 3 Kik leülvén, szólt amaz a rokonnak: Elimelek atyánkfia mezejének részét eladja Noémi, ki visszatért Moáb tartományából. 4 Mit tudtodra akartam adni, és neked megmondani mind ez itt ülők előtt és az én népem vénei előtt. Ha azt bírni akarod a rokonság törvénye szerint, vedd meg, és bírjad. Ha pedig nem tetszik neked, azt is jelentsd ki nekem, hogy tudjam, mit kelljen cselekednem? Mert senki sincs más rokon, tekivűled, ki első vagy, és énkivűlem, ki második vagyok. Amaz pedig felelé: Én a mezőt megveszem. 5 Mondá neki Booz: Ha a mezőt megveszed az asszony kezéből, a moábi Rutot is, ki a megholtnak felesége volt, el kell venned, hogy rokonod nevét föltámaszd örökségében. 6 Ki felelé: Oda engedem a rokonság jogát; mert saját családom maradékát nem tartozom eltörleni. Élj te ezen kiváltságommal, melyről, megvallom, örömest lemondok. 7 Ez vala pedig a régi szokás Izraelben a rokonok között, hogy mikor egyik a másiknak engedé jogát, az átengedés megerősitésére az ember leoldá saruját, és adá atyjafiának. Ez vala bizonysága az odaengedésnek Izraelben. 8 Booz tehát mondá rokonának: Vesd le sarudat. Melyet mindjárt leolda lábáról. 9 Amaz pedig a véneknek és az egész népnek mondá: Bizonyságok vagytok ma, hogy magamévá tettem mindazt, mi Elimeleké és Kélioné és Mahaloné volt, kezemhez adván Noémi; 10 és a moábi Rutot, Mahalon feleségét, házasságra vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak örökségében, hogy neve el ne töröltessék az ő családja és atyjafiai és népe közől. Ti, mondom, e dolognak tanúi vagytok. 11 Felelé az egész nép, mely a kapuban vala, és a vének: Mi tanúk vagyunk. Tegye Isten ez asszonyt, ki házadba megyen, mint Rákelt és Liát, kik fölépítették Izrael házát, hogy példánya legyen az erénynek Efratában, és dicső névvel bírjon Betlehemben. 12 És legyen házad, mint Fáresz háza, kit Támár szült Júdásnak, az ivadékból, melyet az Úr ád neked e nőből. 13 Booz tehát elvivé Rutot, és feleségűl vevé; és beméne hozzája, és adá neki az Úr, hogy fogana és fiat szüle. 14 És mondák az asszonyok Noéminak: Áldott az Úr, ki nem engedte, hogy elfogyjon családod maradéka, kinek neve lesz Izraelben, 15 hogy legyen, a ki vigasztalja lelkedet, és gyámolítsa öregségedet; mert menyedtől született, a ki téged szeret, és sokkal jobb neked, mint ha hét fiad volna. 16 És Noémi fölvévén a gyermeket, ölébe fogá, és dajkája és hordozója lőn. 17 A szomszédasszonyok pedig örvendezének neki, és mondák: Fia született Noéminak! És az ő nevét Óbednek hívák; ez Izainak, Dávid atyjának atyja. 18 Ezek Fáresz nemzetségei: Fáresz nemzé Ezront, 19 Ezron nemzé Árámot, Árám nemzé Aminadabot, 20 Aminadab nemzé Nahasszont, Nahasszon nemzé Szalmont, 21 Szalmon nemzé Boozt, Booz nemzé Óbedet, 22 Óbed nemzé Izait, Izai nemzé Dávidot.