Bölcsesség könyve 12

1 Oh mily jó és gyönyörűséges, Uram, a te lelked mindenekben! 2 És azokat, kik eltévelyednek, lassankint dorgálod, és a mikben vétkeznek, azokról meginted és szólítod, hogy elhagyván a roszaságot, tebenned higyenek, Uram! 3 Igy voltak a te szent földed ama régi lakói, kiktől iszonyodtál, 4 mivelhogy előtted gyűlöletes dolgokat cselekedtek varázslásokkal és hamis áldozatokkal; 5 és fiaikat kegyetlenűl megölték, és az emberek beleit megették, és vért ittak a te szentélyed közepén; 6 ezeket a szülőket, kik a segélytelen lelkeket öldökölték, el akartad veszteni a mi atyáink kezei által, 7 hogy mint Isten szolgái, méltó lakhelyűl nyerjék a földet, mely neked mindennél kedvesebb. 8 De ezeknek is, mint embereknek, megkegyelmeztél, és elküldéd, mint sereged előcsapatait, a darázsokat, hogy őket lassan-lassan kiveszítsék. 9 Nem mintha erőtlen lettél volna haddal az igazak alá vetni az istenteleneket, vagy a kegyetlen vadakkal, vagy egy kemény igével mindegyszerre ki nem veszthetted volna: 10 de lassanként itélvén őket, helyt adtál a bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz az ő fajuk, és velök született gonoszságuk, és hogy gondolatjok nem változik meg mindörökké. 11 Mert átkozott ivadék volt kezdettől. De te, senkitől sem tartva, megbocsátottad bűneiket. 12 Mert ki mondhatja neked: Mit cselekedtél? vagy ki áll ellene a te itéletednek? vagy ki jő szined elé, hogy a gonosz emberekért boszút álljon? vagy ki vet rád, ha elvesznek a nemzetek, melyeket te alkottál? 13 Mert nincs más Isten tekivűled, ki gondot viselsz mindenekre, megmutatván, hogy hamis itéletet nem itélsz. 14 Sem király, sem fejedelem nem von kérdőre színed előtt azokról, kiket elvesztettél. 15 Azért mivel igazságos vagy, mindent igazságosan rendelsz el, és a te erődtől idegennek itéled, kárhoztatni azt is, kinek nem kell bűnhödnie. 16 Mert a te erőd az igazság kezdete, és mivelhogy mindennek Ura vagy, mindennek megengedsz. 17 Megmutatod ugyan erődet azokon, kik nem hiszik erőd tökéletességét, és azoknak, kik ismerni nem akarnak, vakmerőségét megbünteted: 18 de te, erőnek Ura! nyugalommal itélsz, és kimélettel vezérlesz bennünket; mert nálad van a hatalom, mikor akarod. 19 Megtanítottad népedet ilyen cselekedetek által, hogy igaznak és emberségesnek kell lenni; és fiaidat jó reményűekké tetted aziránt: hogy itélvén, helyt adsz a bűnökben a bűnbánatnak. 20 Mert ha a te szolgáid ellenségeit, és a halálra méltókat ily nagy türelemmel kínzottad, időt és helyt adván eltávozhatni a gonoszságtól: 21 mennyi gonddal itéled tenfiaidat, kiknek atyái a jó igéretek esküjét és szövetségét vették tőled. 22 Mikor tehát minket fenyítesz, elleneinket sokféleképen ostorozod, hogy itéletet tévén, meggondoljuk a te jóvoltodat, és mikor itéltetünk, reméljük irgalmasságodat. 23 Azért azoknak is, kik életökben esztelenűl és igaztalanúl éltek, azok által, miket tiszteltek, igen nagy gyötrelmeket adtál. 24 Mert a tévelygés útján tovább tévelygettek, isteneknek tartván azokat, mik az oktalan állatok között is alábbvalók, esztelen gyermekek módja szerint élvén. 25 Azért, mint esztelen gyermekeket, csúfolással büntetted őket. 26 A kik pedig csúfolás és feddés által meg nem jobbúltak, Isten méltó itéletét tapasztalták. 27 Mert midőn szenvedéseikben boszankodván, látták, hogy azok által irtatnak ki, kiket istenekűl tartottak: ez által igaz Istennek ismerték, kit előbb megtagadtak. S kárhozatjok végre ekkor szálla rájok.