Bölcsesség könyve 13

1 Hívságosak pedig mind az emberek, kikben az Isten tudománya nincsen; és a látható jókból nem ismerhették meg azt, ki vagyon, és a munkákra figyelmezvén, nem ismerték meg, ki az alkotó; 2 hanem vagy a tüzet, vagy a szelet, vagy a gyors levegőt, vagy a csillagkört, vagy az igen nagy vizet, vagy a napot és holdat tartották a földkerekség igazgató isteneiűl. 3 S ha szépségökben gyönyörködvén, isteneknek tartották ezeket: tudhatták volna, mennyivel szebb azok Ura; mert a szépség teremtője alkotta mindezeket. 4 Avagy ha azok erejét és működését csodálták, megérthették azokból, hogy a ki ezeket alkotta, még erősebb. 5 Mert a teremtmények szépségének nagyvoltából elég nyilván megismerhető azok teremtője. 6 Mindazáltal ezekre nézve kevesebb panasz vagyon; mert ezek talán csak tévednek, az Istent keresvén és megtalálni akarván. 7 Mert midőn az ő munkái között forgolódnak és vizsgálódnak, meggyőződnek, hogy jók, a miket látnak. 8 De ezeknek sem lehet megengedni; 9 mert ha annyit tudhattak, hogy ismeretet nyerhettek a világról, mennyivel könnyebben megtalálhatták volna annak Urát? 10 De ők boldogtalanok, és a holtak között azok reménye, kik isteneknek nevezik az emberi kezek munkáit, az aranyat és ezüstöt, a mesterség találmányát, és az oktalan állatok képeit, vagy a haszontalan követ, valami régi kéz alkotmányát. 11 Igy valamely ácsmester az erdőből alkalmas fát vág, és annak egész héját ügyesen lehántja, és mestersége szerint szorgalmasan hasznos edényt farag az élet szükségére. 12 És munkája forgácsaival az étel készítésére él; 13 a mi pedig abból megmarad, mi semmire sem alkalmas, a horgas és görcsökkel teljes fát szorgalmasan kifaragja üres idejében, és mesterségének tudománya szerint annak alakot ad, és azt az ember képéhez hasonlóvá teszi; 14 vagy az oktalan állatok valamelyikéhez alakítja, vörös festékkel bemázolván, és megpirosítván annak színét festékkel, és minden foltot, mely azon van, bekenvén, 15 és annak illendő helyet csinál, a falra helyezvén azt, és vassal megerősítvén, 16 netalán leessék, gondot viselvén arra, mivel tudja, hogy az magán nem segíthet, mert mint kép, szűkölködik segítségben; 17 és azután vagyona és fiai és menyekzője felől fogadást tévén, tanácsot kér; s nem szégyell azzal szólani, ki lélek nélkül vagyon; 18 és egészségért az erőtlenhez könyörög, és életért a holtat kéri, és a tehetetlent híjja segítségűl; 19 és jó útért ahhoz folyamodik, ki nem járhat, és a nyereségre és munkára és minden dolog sikerére nézve ahhoz könyörög, ki mindenre képtelen.