Bölcsesség könyve 15

1 Te pedig, Istenünk! kegyes és igaz vagy, tűrő, és mindent irgalmasságban rendelsz el. 2 Mert ha vétkezünk is, tieid vagyunk, tudván a te nagyvoltodat; és ha nem vétkezünk, tudjuk, hogy tieidhez vagyunk számlálva. 3 Téged ismerni, tökéletes igazság, és tudni igazságodat és erődet, a halhatatlanság gyökere. 4 Mert nem tévelyít el minket az emberek gonosz mesterségének találmánya, sem a képírás árnyéka, a haszontalan munka, a sok színű faragott kép, 5 melynek nézése az esztelenekben kivánságot ébreszt, és megszereti a holt képnek lélektelen ábrázolatát. 6 De a gonoszok szeretői méltók, hogy ilyenekben legyen reményök, a kik azokat csinálják, és kik szeretik, és kik tisztelik. 7 A fazekas is lágy földet nyomkodván, fáradsággal csinál mindenféle edényt szükségünkre; és ugyanazon sárból csinálja a szükséges tiszta edényeket, és hasonlóképen az ezekkel ellenkezőket; ezen edények pedig mire használtassanak, a fazekas határozza meg. 8 Igy csinál hiábavaló munkával istent azon sárból az, ki kevéssel azelőtt teremtetett a földből, és kevés vártatva oda tér, honnan vétetett, midőn számon kérik tőle a lélek adósságát, mely rajta vagyon. 9 De gondja nem arra van, hogy kifárad, sem hogy élete rövid: hanem az arany és ezüstművesekkel vetélkedik, utánozza a rézműveseket, és dicsőségnek tartja, hogy hiábavaló dolgokat csinál. 10 Igy az ő szive hamu, és reménysége hiábavaló föld, és élete a sárnál alábbvaló; 11 mert nem ismeri azt, ki őt alkotta, és ki a lelket, mely munkálkodik, belé lehelte, és ki az éltető szellemet belé ihlette. 12 De ők játéknak tartják életünket, és hogy az élet foglalkozása nyerészkedésre rendeltetett, és hogy akárhonnan, még a roszból is, hasznot kell szerezni. 13 Az ilyen tudja, hogy mindenek fölött vétkezik, midőn földanyagból romlandó edényeket, bálványokat csinál. 14 És mindnyájan esztelenek és boldogtalanok a lelkök ereje fölött való kevélyek, a te néped ellenségei, és kik fölötte uralkodnak; 15 mert a pogányok minden bálványait isteneknek tartják, kik sem szemeikkel nem élnek a látásra, sem orrukkal az éltető lég beszivására, sem füleikkel a hallásra, sem kezeik újjaival a tapintásra, és lábaik is restek a járásra. 16 Mivel ember csinálta azokat, és a ki mástól vette a lelket, az alkotta azokat. Mert egy ember sem alkothat magához hasonló istent. 17 Mert halandó lévén, holtat csinál az ő hamis kezeivel. Ő maga jobb azoknál, kiket tisztel, mivel ő legalább élt, bár halandó volt; azok pedig sohasem. 18 Sőt még a legnyomorultabb állatokat is tisztelik, mert az oktalan állatokhoz hasonlítva, azok alábbvalók. 19 És ezen állatoknak még tekintetében sem láthatni valami jót, mert távol vannak az Isten dicséretétől és áldásától.