Bölcsesség könyve 16

1 Ezekért méltán szenvedtek ezekhez hasonló kínokat, és a fenevadak sokasága által kiirtattak. 2 Mely kínok helyett jót tettél a te népeddel, kiknek kedve és kivánsága szerint új izű ételt adtál, fűrjet készítvén nekik eledelűl; 3 hogy amazok az eledelt megkívánván, az által, mi nekik mutattatott és küldetett, a szükséges étvágyat is elveszítsék; ezek pedig egykevesig szűkölködvén, új eledelt ízleljenek. 4 Mert amazokra, kik kegyetlenkedtek, eltávolíthatlan végveszélynek kellett jőni; ezeknek pedig csak megmutattatott, mimódon írtatnak ki ellenségeik. 5 Rájok is jött ugyan a fenevadak kegyetlen dühe, mikor az ártalmas kigyók marása által kiirtattak; 6 de nem maradt örökké rajtok a te haragod, hanem figyelmeztetésűl egykevéssé megháboríttattak, a gyógyúlás jelét bírván a te törvényed parancsainak emlékezetére. 7 Mert a ki ahhoz fordúlt, nem az által, mit látott, hanem teáltalad, ki mindenki szabadítója vagy, gyógyúlt meg. 8 Ebben pedig megmutattad elleneinknek, hogy te vagy, ki megszabadítasz minden gonosztól. 9 Mert amazokat a sáskák és legyek marásai ölték meg, és nem találtatott gyógyúlás az ő lelköknek, mert méltók voltak ilyenek által kiírtatni. 10 A te fiaidat pedig még a mérges sárkányok fogai sem győzték le; mert irgalmasságod járúlván hozzájok, meggyógyítá őket. 11 Megfenyíttettek emlékeztetésűl beszédeidre, és hamarsággal meggyógyíttattak, nehogy mély feledésbe esvén, elmulasszák segítségedet. 12 Mert nem fű és nem lágyító ír gyógyította meg őket, hanem a te beszéded, Uram, mely mindent meggyógyít. 13 Mivel, Uram, te vagy, kinek az élet és halál fölött hatalma vagyon; elviszesz a halál kapujáig és visszahozasz. 14 Mikor az ember öl gonoszságból, a kiment lélek nem tér vissza, s az elvitt lelket nem híhatja vissza többé; 15 de a te kezed elől elfutni lehetetlen. 16 Az istentelenek tagadván, hogy ismernek téged, a te karod erőssége által megostoroztattak, szokatlan vizekkel, jégesőkkel és záporokkal üldöztetvén, és tűz által megemésztetvén. 17 És a mi csodálatos vala, – a vízben, mely mindent elolt, nagyobb ereje volt a tűznek. Igy lesz e világ az igazak boszúlója. 18 Némely időben szelídűlt ugyan a tűz, hogy meg ne égjenek az oktalan állatok, melyek az istentelenekhez küldettek; hanem hogy ők látván, tudják meg, hogy Isten itéletéből szenvedik az üldözést. 19 És némelykor a vízben a tűz erősebben égett köröskörűl, hogy a gonosz föld népét kiírtsa. 20 Ezek helyett angyalok eledelével tápláltad népedet, és munka nélkül készített kenyeret adtál mennyből nekik, minden gyönyörűség és minden íz édessége lévén abban. 21 Mert a te táplálékod fiaidhoz való édességedet mutatta, és szolgálván az mindenki ohajtásának, a mivé ki akarta, azzá változott. 22 A hó és jég megállották a tűz erejét, hogy tudják meg, mikép az ellenség terményét a jégesőben égő és a záporban villámló tűz vesztette ki. 23 Viszontag pedig ez, hogy tápláltassanak az igazak, még saját erejéről is elfeledkezett. 24 Mert a teremtmény neked, teremtőnek szolgálván, fölgerjed gyötrésre a gonoszok ellen, és megszelídűl azok javára, kik benned bíznak. 25 Azért akkor is mindenné elváltozván, a te mindeneket tápláló kegyességednek szolgált, azok akarata szerint, kik tőled ohajtották, 26 hogy tudják a te fiaid, kiket szeretsz, Uram! hogy nem a termő gyümölcsök táplálják az embereket, hanem a te igéd tartja meg azokat, kik tebenned hisznek. 27 Mert mit a tűz meg nem emészthetett, a nap gyenge sugarától átmelegedvén, azonnal elolvadott, 28 hogy mindennél tudva legyen, hogy a nap felköltét meg kellene előzni a te áldásodra, és a világosság föltűntekor kellene téged imádni. 29 Mert a háladatlanok reménysége, mint a téli jég, elolvad, és elvesz, mint a hiábavaló víz.