Bölcsesség könyve 18
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
További leírása a különbözésnek, mely a bálványozók és Istent tisztelők sorsa közt vagyon.
1 A te szenteidnek pedig nagy világosságuk volt, és azok szavát hallották ugyan, de ábrázatukat nem látták; és mivel ők nem szenvedték ugyanazokat, magasztalának téged. 2 És kik azelőtt bántattak vala, mivel most nem bántattak, hálát adának, és hogy a különválás meglegyen, azt kérték ajándékul. 3 Azért az égő tűzoszlop volt vezérök a nem ismert úton; és ártalom nélküli napot adtál a jó költözéshez. 4 De amazok bizonyára méltók voltak a világosságtól megfosztatni, és a sötétség börtönét szenvedni, mert elzárva tartották fiaidat, kik által a törvénynek enyészhetlen világossága kezdetett e világnak adatni. 5 Mikor az igazak gyermekeit megölni szándékoztak, egy kitett, és az ő vesztökre megszabadított fiú által fiaik sokaságát elvetted, és mind együtt elvesztetted őket a hatalmas vízben. 6 Ez az éj eleve kijelentetett atyáinknak, hogy bizonynyal tudván, minő eskünek hittek, csendesebb szívvel legyenek. 7 Azért vétetett jó néven a te népedtől az igaznak ugyan megszabadúlása, a gonoszoknak pedig veszedelme. 8 Mert a mi által büntetted az ellenszegűlőket, az által szólítván magadhoz minket, fölmagasztaltál. 9 Mert a jók igaz fiai titkon áldoztak, és az igazság törvényét egyenlő akarattal elrendelték, hogy mint igazak, mind a jókat mind a roszakat hasonlóképen fogadják, immár az atyák dicséreteit énekelvén. 10 Ellenben zajongott az ellenség szörnyű szózata, és a gyermekek siratóinak keserves jajgatása hallatszott; 11 mert egyenlő büntetéssel gyötörtetett a szolga urával, és a közember hasonlót szenvede a királylyal. 12 Tehát egyetemben mindnyájoknak egyféle halállal kimúlt számtalan halottaik valának; úgy hogy az élők nem voltak elégségesek az eltemetésre, mivel a nép nemesebb része egy szempillantásban írtatott ki. 13 Kik semminek sem hittek a varázslások miatt; hanem midőn az elsőszülöttek végveszte lőn, akkor vallák meg, hogy ez Isten népe. 14 Mert mikor a csendes hallgatagság mindent elfoglalt, és az éj járásában félúton volt, 15 a te mindenható igéd mennyből a királyi székből, mint kemény harczos a veszedelem földének közepére leszökkent. 16 Éles kard hordozván a te kétségtelen parancsodat, és fölemelkedvén, mindent megtölte halállal, és a földön állván, fölért egészen az égig. 17 Akkor hirtelen gonosz álomlátások háboríták meg őket, és véletlen félelem szálla rájok. 18 Némelyik másutt elvettetvén holtelevenen, miért hal meg, kijelenté halála okát; 19 mert a látomások, melyek őket megháborították, ezeket előre megjelenték, hogy ne veszszenek el, nemtudva, miért szenvedik a nyomorúságokat. 20 Akkor ugyan az igazakat is illeté a halál kisértete, és a sokaságnál zendűlés lett a pusztában, de nem tartott sokáig a te haragod; 21 mert a feddhetlen ember sietett a népért könyörögni; eléhozván szolgálatának paizsát, az imádságot, és a jóillatszer által való könyörgést elküldvén, ellene állott a haragnak, és véget vetett a veszedelemnek, megmutatván, hogy ő a te szolgád. 22 Meggyőzé pedig a zajongókat, nem a test erejével, sem a fegyver hatalmával, hanem azt, ki őt bántotta vala, az igével hajtotta meg, az atyáknak tett esküvéseket és szövetséget emlegetvén. 23 Mert a mint immár rakásonkint hullottak egymásra a halottak, közéjök állott, és megtöré a haragot, és elvágta az élőkhöz vivő utat. 24 Mert a bokáig érő köntösön, mely rajta volt, az egész föld kereksége vala, az atyák nagy dolgai a négy sor köveken bevésve, és a te dicsőséged az ő fejkoronáján bemetszve. 25 Ezeknek engedett a pusztító, és ezektől megfélemlék; mert a haragnak csupán kisértése is elégséges vala.