Bölcsesség könyve 19

1 Az istentelenekre pedig mindvégig irgalom nélkül jött a harag; mert előre tudta jövendőjöket is: 2 hogy miután megengedték azok elmenetelét, sőt nagy sürgetéssel küldték őket, megbánván ezt, utánok indulnak. 3 Ugyanis még közöttök lévén a gyász, és a halottak sírjainál keseregvén, más esztelen gondolatra jöttek, és a kiket kérve kiűztek, azokat mint szökevényeket üldözték. 4 Mert e végre vitte őket a méltó büntetés szüksége; ők azokról, mik történtek vala, nem emlékeztek meg, hogy a mi híjja volt a fenyítéknek, egészítse ki a további büntetés; 5 és a te néped ugyan csodálatosképen átmenjen, azok pedig szokatlan halált találjanak. 6 Mert minden teremtmény az ő kezdetleges tulajdona szerint átalakíttatott, szolgálván parancsaidnak, hogy a te gyermekeid sértetlenűl megőriztessenek. 7 Mert a felhő árnyékozta be táborukat, és hol azelőtt víz volt, száraz föld tűnt föl, és a vörös tengeren akadály nélkül való út, és a nagy mélységből zöld mező lett, 8 melyen átment az egész nemzet, a te kezed védelme alatt, látván jeleidet és csodáidat; 9 mentek, mint a lovak a legelőn, és mint a bárányok szökdeltek, magasztalván téged, Uram, ki megszabaditottad őket. 10 Mert megemlékeztek még azokról, mik zarándokságuk alatt történtek vala, hogy állatok nemzése helyett mimódon termett a föld legyeket, és halak helyett a folyóviz töméntelen békát árasztott. 11 Utóbb pedig láttak új nemű madarakat, midőn a kivánságtól ösztönöztetve, nyalánk csemegéket kértek. 12 Kivánságuk szavára a tengertől fűrj jött fel nekik. És a bűnösökre gyötrelmek szállottak, nem előjelek nélkül, melyek a villámok erejével történtek; és méltán szenvedtek gonoszságaik szerint; 14 mert utálatosabb vendégszeretetlenséget gyakoroltak; némelyek ugyanis az ismeretlen jövevényeket be nem fogadták, mások pedig a jó vendégeket szolgaság alá vetették; 15 és nem csak ezt, hanem mást is figyelembe kell venni azoknál, hogy kedvetlenűl fogadták a külföldieket, 16 mialatt ezek azokat, kiket örömmel befogadtak, és törvényeikben részesitettek, kegyetlen fájdalmakkal gyötrötték. 17 Azért vaksággal verettek meg, mint amazok az igaznak ajtajánál; hirtelen sötétséggel födettek be, hogy kiki saját ajtaján is kereste a bemenetelt. 18 Az elemek önmagokban elváltoztak, mint midőn a hangminőség elváltozik, de minden megtartja saját hangját; mint ezt egy látásra is megitélhetni; 19 mert a mezei állatok vízi állatokká változtak, és valamennyi úszók voltak, mind a földre mentek át. 20 A tűz több erővel hatalmaskodott a vizben, és a víz oltó természetéről elfeledkezett. 21 A lángok ellenben a benne járó s veszendő állatok testeit nem bántották; el sem olvaszták azt a jó eledelt, mely, mint a jég, könnyen elolvad. Mert mindenben fölmagasztaltad a te népedet, Uram, és megtisztelted, és nem vetéd meg, minden időben és minden helyen velök lévén.