Bölcsesség könyve 7

A bölcseség előnyei; eszközök megszerzésére.

Én is halandó ember vagyok ugyan, hasonló minden máshoz, és annak neméből, ki a földből először teremtetett, és anyám méhében alakíttattam testté, tíz hónapi idő alatt állottam össze a vérben az ember magvából az egyező gyönyörűség álma mellett. Születve én is a közönséges levegőt szíttam, és a hasonlóképen alkotott földre estem, és az első szózatot, mindenekhez hasonlóan, sírva tettem. Pólyákban neveltettem, és nagy gondokkal. Mert egy király születésének sem volt más kezdete; hanem mindenkinek ugyanegy bejövetele van az életre, és hasonló kimenetele. Annakokáért óhajtottam, és értelem adatott nekem; és könyörögtem, és belém jött a bölcseség lelke. És fölebb becsültem azt az országoknál és királyi székeknél, és a gazdagságot semminek tartottam ahhoz képest. Nem is hasonlítottam hozzá a drágakövet; mert minden arany ahhoz képest parányi fövény, és mellette az ezüst sárnak itéltetik. Az egészség és szépség fölött szerettem azt, és eltökélettem világosság gyanánt tartani azt, mert elolthatlan az ő világa. És vele egyetemben jött minden jó nekem, és számtalan tisztesség az ő kezei által. És örűltem mindenekben; mert előttem ment ez a bölcseség; és nem tudtam, hogy ő mindezek anyja. Mit tettetés nélkül tanultam, és írígység nélkül közlök, és az ő tisztességét nem rejtem el. Mert végtelen kincs az embereknek, melylyel a kik éltek, részesek lettek Isten barátságában, a fegyelem ajándékai által ajánltatván. Nekem pedig Isten azt engedte, hogy akaratja szerint szóljak, és gondoljak méltó dolgokat azokhoz, melyek nekem adatnak; mert ő a bölcseség vezére és a bölcseknek igazgatója; mert az ő kezében vagyunk mind mi, mind beszédeink, és minden bölcseség és ügyesség és fegyelem. Ő adta nekem igaz ismeretét azoknak, mik vannak, hogy tudjam a föld kerekségén levő rendet és az elemek erejét, az idők kezdetét, végét és közepét, a viszontagságok változásait, és az időszakok váltakozását, az esztendők forgását és a csillagok rendét, az állatok természetét és a fenevadak dühét; a szelek erejét és az emberek gondolatait, a növények különségét, és a gyökerek erejét, és mindent, a mi el van rejtve és nem látható, megtanúltam; mert a mindenek mestere, a bölcseség megtanított engem. Mert benne vagyon az értelem Lelke, ki szent, egyetlen, sokféle, átható, ékesenszóló, gyors, szeplőtelen, csalhatatlan, kellemes, jót szerető, éles elméjű, kit semmi nem tartóztat, jótevő, emberséges, kegyes, állandó, bizonyos, biztos, mindenható mindent látó, minden lelket magában foglaló, értelmes, tiszta, átható. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcseség, és elhat mindenüvé az ő tisztaságánál fogva. Mert ő az Isten erejének ihlete, és a mindenható Isten fényességének tiszta kifolyása; és azért semmi tisztátalan nem fér hozzája. Mert ő az örökkévaló világosság fényessége, és az Isten dicsőségének homály nélküli tűköre, és az ő jóságának ábrázolata. És habár egy, mindent tehet; és önmagában maradván, megújit mindent, és a nemzetek közt a szent lelkekre száll, Isten barátivá és prófétákká teszen. Mert az Isten senkit sem szeret, hanem csak azt, ki a bölcseséggel lakik. Mivel ez szebb a napnál és a csillagok minden rendénél, a világossághoz hasonlítva is, előbb áll; mert amaz után éj következik; a bölcseséget pedig nem győzi le a gonoszság.

Idézi 47