Titusznak írt levél 1

Pál apostol ír Títushoz, kegyelmet és békét kiván neki. A püspökök és papok tulajdonságai. Különösen a krétaiak között, kik romlott érzelműek, és azon veszélyek között, melyeket a tévtanítók készítenek, erősen kell az igaz tanítmányhoz ragaszkodni.

Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite szerint, és az igazság ismerete szerint, mely ajtatosságra vezet, az örök élet reménységére, melyet megigért az Isten, ki nem hazud, örök idők előtt, az elrendelt időben pedig kijelentette, az ő igéjét a tanítás által, mely rám bízatott a mi üdvözítő Istenünk parancsa szerint: Títusnak, a közös hitnél fogva szeretett fiamnak, kegyelem és békeség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Ez okért hagytalak téged Krétában, hogy a mik hátra vannak, eligazítsad, és rendelj városonkint egyházi szolgákat, a mint én meg is hagytam neked, ha ki vétek nélkül vagyon, egy feleségű férfiú, kinek fiai hívek, paráznaságról nem vádolhatók, s nem engedetlenek. Mert a püspöknek vétek nélkül kell lennie, mint Isten sáfárának, nem kevélynek, nem haragosnak, nem részegesnek, nem verekedőnek, nem rút nyereség-vadászónak; hanem vendégszeretőnek, kegyesnek, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartózkodónak, a tanítás szerint való hiteles beszéd szorgalmas megtartójának, hogy inthessen az üdvös tudomány által, és az ellenmondókat megczáfolhassa. Mert vannak sokan engedetlenek, hasztalan beszédűek és hitegetők főképen a körűlmetéltekből, kiket meg kell feddeni, kik egész házakat felforgatnak, tanítván, a miket nem kellene, undok nyereség kedvéért. Azt mondotta közőlük egyik, az ő tulajdon jóslójok: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak. E bizonyságtétel igaz. Annakokáért fedd meg őket keményen, hogy épek legyenek a hitben, ne figyeljenek a zsidók meséire, és az igazságtól elfordúlt emberek parancsaira. Minden tiszta a tisztáknak; a förtelmeseknek és hitetleneknek pedig semmi sem tiszta, hanem meg van fertőztetve az ő elméjök és lelkiisméretök. Vallják, hogy ismerik az Istent, cselekedetekkel pedig tagadják; mivelhogy utálatosak, hitetlenek és minden jócselekedetre alkalmatlanok.

Idézi 52