Tóbiás könyve 1
A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Tóbiás származása és istenfélő jámborsága.
1 Tóbiás Neftali nemzetségéből és városából, (mely Galileának felső részében vagyon, Naasszon fölött, az úton túl, mely napnyugatra visz, bal felől lévén Szefet városa), 2 mikor elfogatott Szalmanaszárnak, az asszíriusok királyának napjaiban, a fogságban lévén sem hagyá el az igazság utját; 3 úgy hogy mindent, a mije lehetett, naponkint együttlevő fogoly atyjafiaival közle, kik az ő nemzetségéből valának. 4 És noha mindeneknél ifjabb volt Neftali nemzetségében, mindazáltal semmit gyermekül nem cselekvék dolgában. 5 Végre midőn mindnyájan az arany borjúkhoz mentek, melyeket Izrael királya Jeroboam emelt vala, egyedül ő kerülé mindenek társaságát, 6 és Jerusalembe méne az Úr templomába, és ott imádá Izrael Urát Istenét, minden zsengéit és tizedeit híven fölvivén, 7 úgy, hogy harmadik esztendőben az áttérteknek és jövevényeknek szolgáltatott be minden tizedelést. 8 Ezeket és ezekhez hasonlókat az Isten törvénye szerint már gyermek korában megtartott. 9 Mikor pedig férfiúvá lett, feleségűl vevé Annát, nemzetségéből, és fiat nemze tőle, önnevét adván neki; 10 kit gyermekségétől taníta az Istent félni, és magát megtartóztatni minden bűntől. 11 Mikor tehát a fogság által feleségével és fiával Ninive városába jutott egész nemzetségéhez, 12 (midőn mindnyájan ettenek a pogányok étkeiből) ez megőrzé lelkét, és sohasem fertőzteték meg azok étkeivel. 13 És mivelhogy megemlékezett az Úrról teljes szivéből, kedvessé tevé őt az Isten Szalmanaszár király színe előtt, 14 és hatalmat ada neki, elmenni, a hová csak akart; szabadsága lévén azt cselekedni, a mit akart. 15 Elméne tehát mindazokhoz, kik a fogságban valának, és üdvös intéseket ada nekik. 16 Mikor pedig elment Rágesbe, a médusok városába, abból, mivel a királytól megtiszteltetett, tíz talentom ezüstje lévén, 17 midőn az ő nemzetségének nagy seregében látta szűkölködni Gabelust, ki az ő nemzetségéből vala, kézirás alatt neki adá a megnevezett ezüstöt. 18 Sok idő után pedig meghalván Szalmanaszár király, mikor fia, Szennakerib országlott helyette, és Izrael fiai gyülöletesek lettek az ő szine előtt: 19 Tóbiás mindennap elméne egész rokonságához, és vigasztalá őket, és osztogata kinekkinek, a mennyit lehetett, az ő vagyonából; 20 az éhezőket táplálá, a meziteleneknek ruhákat ada, a megholtakat és megöletteket szorgalmasan eltemeté. 21 Végre mikor visszatért Szennakerib király, futván Judeából azon csapás elől, melyet az Isten rá bocsátott vala az ő káromlása miatt, és megharaguván, sokat megölt Izrael fiaiból: Tóbiás eltemeti vala azok testeit. 22 Mikor pedig ez hirül vitetett a királynak, megparancsolá, hogy öljék meg őt, és elvevé minden vagyonát. 23 Tóbiás pedig fiával és feleségével elszaladván, megfosztatva lappangott, mert sokan szeretik vala őt. 24 Negyvenöt nap mulva pedig a királyt megölék az ő fiai, 25 és Tóbiás visszatére házába, és minden vagyona visszaadaték neki.