Tóbiás könyve 11

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Tóbiás hazatér Sárával, és az öreg Tóbiás visszanyeri látását.

1 És visszaindulván, tizenegyedik napon eljutának Káránba, mely félútban van Ninive felé. 2 És mondá az angyal: Atyámfia, Tóbiás! tudod, mint hagytad atyádat. 3 Azért ha tetszik neked, menjünk előre, és lassú lépéssel kövessék utunkat a cselédek feleségeddel és a barmokkal együtt. 4 És mikor ráállott, hogy elmenjenek, mondá Ráfael Tóbiásnak: Hozz magaddal a hal epéjéből, mert szükséges lesz. Tóbiás tehát vive az epéből, és elmenének. 5 Anna pedig az útfélen ül vala minden nap a hegy tetején, ahonnan messze elláthatott. 6 És midőn azon helyről vigyázott az ő jövetelére, meglátá távol, és mindjárt megismeré fiát, hogy jő; és elfutván, megjelenté férjének, mondván: Ihon jő fiad. 7 És Ráfael mondá Tóbiásnak: Mihelyt bemégy házadba, mindjárt imádjad a te Uradat Istenedet, és hálát adván neki, járúlj atyádhoz és csókold meg őt; 8 és azonnal kend meg szemeit e hal epéjével, mely nálad vagyon; mert tudjad, hogy rögtön megnyilnak szemei, és atyád meglátja az ég világosságát, és örvendeni fog látásodban. 9 Akkor előre futa az eb, mely velök volt az úton, és mint hírmondó érkezvén, farkcsóválással örvendez vala. 10 És fölkelvén világtalan atyja, futni kezde, de megütközének lábai, és kezét adván a szolgának, fia elé siete, 11 és fogadván, megcsókolá őt feleségével, és mindketten sírni kezdének örömükben. 12 És miután az Istent imádták és hálát adtak, leülének. 13 Akkor elővévén Tóbiás a hal epéjét, megkené atyja szemeit. 14 És várakozék mintegy félórát, és kezde a hályog szemeiről lejőni, mint a tojás hártyája, 15 melyet megfogván Tóbiás, levona szemeiről, és mindjárt kezde látni. 16 És dicsőíték az Istent, ő tudniillik és felesége és mindnyájan, a kik ismerik vala őt. 17 És mondá Tóbiás: Áldalak téged, Uram, Izrael Istene! mert te fenyítettél, és te gyógyitottál meg engem; ime én látom fiamat, Tóbiást. 18 Elérkezék hét nap múlva Sára is, fia felesége, és minden cseléde egészségben, és a barmok és tevék, és feleségének sok pénze, még az a pénz is, melyet Gabelustól átvett vala. 19 És elbeszélé szülőinek az Isten minden jótéteményeit, melyeket vele cselekedett azon ember által, ki őt vezette vala. 20 És Ákior és Nábat, Tóbiás húgának fiai, vígan jövének Tóbiáshoz, örvendezvén vele mindazon jótétemények fölött, melyeket az Isten hozzája mutatott vala. 21 És hét napig lakozván, mindnyájan nagy örömmel örűlének.

Idézi 0