Tóbiás könyve 12

Ráfael kinyilatkoztatja magát, és jó tanitásokat ád.

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

1 Akkoron Tóbiás magához hívá fiát, és mondá neki: Mit adhatunk e szent férfiúnak, a ki veled jött. 2 Felelvén Tóbiás, mondá atyjának: Atyám! micsoda jutalmat adunk neki? avagy mi lehet méltó az ő jótéteményeihez? 3 Engem elvitt és visszahozott egészségben, a pénzt Gabelustól ő vette át; ő cselekedte, hogy feleségem legyen, és az ördögöt ő űzte el tőle, örömet szerzett az ő szülőinek, magamat a halnak elnyelésétől megszabadított, veled is azt cselekedte, hogy láthatod az ég világosságát: és általa minden jóval elteltünk. Mit adhatunk méltót neki ezekért? 4 De kérlek téged, atyám! kérjed őt, ha talán méltóztatnék felét magának venni mindazokból, miket hoztunk. 5 És híván őt, az atya tudniillik és a fiú, félre vivék, és kérni kezdék, hogy méltóztassék mindannak, miket hoztak, felét jó néven venni. 6 Akkor mondá nekik titkon: Áldjátok a menny Istenét, és minden élők előtt adjatok hálát neki, mert irgalmasságot cselekedett veletek. 7 A király titkát elrejteni ugyan jó: de az Isten cselekedeteit kinyilatkoztatni és megvallani, tisztességes. 8 Jó az imádság a böjttel és alamizsnával inkább, mint az arany-kincs gyüjtése; 9 mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és az az, mi megtisztít a bűnöktől, és irgalmasságot s örök életet szerez. 10 A kik pedig bűnt cselekesznek és hamisságot, ellenségei lelköknek. 11 Kinyilatkoztatom azért nektek az igazságot, és előttetek a titkot nem rejtem el. 12 Mikor imádkoztál könyhullatással, és eltemetted a halottakat, és elhagytad ebédedet, és nappal elrejtvén a halottakat házadban, éjjel eltemetted őket: én az Úr elé vittem imádságodat. 13 És mivel kedves valál az Istennél, szükség volt, hogy a kisértet megpróbáljon téged. 14 És most az Úr küldött engem, hogy meggyógyítsalak téged, és Sárát, fiad feleségét az ördögtől megszabadítsam;

15 mert én vagyok Ráfael angyal, egy a hét közől, kik az Úr előtt állunk. 16 És midőn ezeket hallották, megrettenének, és reszketve arczukra esének a földön. 17 És mondá nekik az angyal: Békeség nektek, ne féljetek. 18 Mert midőn veletek voltam, az Isten akaratja által voltam, őt áldjátok, és neki énekeljetek. 19 Látszottam ugyan veletek enni és inni: de én láthatlan étellel és oly itallal élek, melyet az emberek nem láthatnak. 20 Ideje már, hogy visszatérjek ahhoz, ki engem küldött; ti pedig áldjátok az Istent, és beszéljétek el minden csodatetteit. 21 És midőn ezeket mondotta, elviteték színök elől, és többé nem láthaták őt. 22 Akkor arczra borúlva, három óráig áldák az Istent; és fölkelvén, elbeszélék minden csodatetteit.