Tóbiás könyve 14

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Az öreg és ifju Tóbiás történetének vége.

Igy végződének Tóbiás beszédei. És miután megvilágosítatott Tóbiás, negyvenkét esztendeig éle, és látá unokáinak fiait. Eltöltvén pedig százkét esztendőt, eltemetteték tisztességgel Ninivében. Mert ötvenhat esztendős korában veszté el szemei világát, s mint hatvan esztendős nyeré vissza. Többi életideje pedig örömben vala, és az isteni félelem jó előmenetelével költözék el békeségben. Halála óráján pedig magához hívá fiát, Tóbiást, és ennek hét ifjú fiát, az ő unokáit, és mondá nekik: Közel vagyon Ninivének veszedelme: mert nem esik hiába az Isten igéje; és atyánkfiai, kik elszéledtek Izrael földéről, arra visszatérnek. Annak pedig minden elhagyott földe megtelik, és az Isten háza, mely abban fölgyujtatott, ismét felépítettetik; és oda visszatérnek minden istenfélők. És a pogányok elhagyják bálványaikat, és Jerusalembe jőnek, és abban fognak lakni, és örűlni fognak abban a föld minden királyai, imádván Izrael királyát. Hallgassátok tehát, fiaim, atyátokat: Szolgáljatok az Úrnak igazságban, és azon legyetek, hogy a mi kedves neki, azt cselekedjétek; és fiaitoknak parancsoljátok meg, hogy igazságot cselekedjenek és alamizsnálkodjanak, hogy emlékezzenek Istenről, és áldják őt minden időben igazán és teljes erejökből. Most tehát, fiaim! hallgassatok rám, és ne maradjatok itt; hanem a mely napon eltemetitek anyátokat mellém egy sírba, attól fogva készűljetek útra, hogy kimenjetek innét; mert látom, hogy az ő gonoszsága neki végét szakasztja. Lőn tehát anyja halála után, Tóbiás kiköltözék Ninivéből feleségével és fiaival, és fiainak fiaival, és visszaméne az ő ipához és napához. És egészségesen jó vénségben találá őket, és gondjukat viselé, és ő fogá be szemeiket; és ő vevé át Ráguel házának minden örökségét; és látá fiainak fiait ötöd ízig. És kilenczvenkilencz esztendőt eltöltvén az Úr félelmében, örömmel temeték el őt. Minden rokonsága pedig és minden nemzetsége jó életben és szent magaviseletben marada meg, úgy, hogy kedvesek valának mind az Istennél, mind az embereknél és a föld minden lakóinál.

Idézi 1