Tóbiás könyve 2
A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Tóbiás elveszti szeme világát, és békével tűri a vakságot.
1 Ezek után pedig, midőn az Úrnak ünnepnapja volt, és Tóbiás házában jó ebéd készittetett, 2 mondá fiának: Menj, és hozz be nehány istenfélőt a mi nemzetségünkből, hogy vigan lakozzanak velünk. 3 És mikor elment, visszatérve, hirűl hozá neki, hogy Izrael fiaiból egy megölve fekszik az utczán. És mindjárt fölugorván helyéről, s otthagyván az ebédet, étlen juta a testhez. 4 És fölvévén azt, házához vivé titkon, hogy midőn a nap lenyugszik, óva temesse el őt. 5 És mikor elrejtette a testet, kenyeret evék keserűséggel és rettegéssel, 6 emlegetvén azon beszédet, melyet az Úr mondott Ámosz próféta által: A ti ünnepnapjaitok siralomra és keserűségre fordúlnak. 7 Mikor pedig a nap lenyugodott, elméne és eltemeté őt. 8 Feddik vala pedig őt minden felebarátai, mondván: Immár e dolog miatt meghagyták, hogy megöljenek, és csak alig menekedtél meg a halál hatalmából, és ismét halottakat temetsz? 9 De Tóbiás inkább félvén az Istentől, mint a királytól, elragadá a megölettek testjeit, és elrejté házában, és éjfélkor eltemeté azokat. 10 Történék pedig, hogy valamely nap elfáradván a temetés után, és hazajövén, lefeküdt a fal mellett és elaludt; 11 és a fecskék fészkéből meleg ganéj esett az aluvó szemeibe, és megvakúlt. 12 E kisértetet pedig azért engedé az Úr rajta történni, hogy az utódoknak az ő béketűrése például adassék, mint a szent Jóbé is. 13 Mert mivelhogy gyermekségétől mindig félte az Istent, és az ő parancsait megtartotta, nem panaszkodék Isten ellen, hogy a vakság csapása történt rajta, 14 hanem az isteni félelemben állhatatosan megmarada, hálát adván Istennek élete minden napjaiban. 15 Mert a mint szent Jóbot boszanták a királyok, úgy csúfolák ennek életét is atyjafiai és rokonai, mondván: 16 Hol van a te reményed, melyért alamizsnálkodtál és temettél? 17 Tóbiás pedig megfeddé őket, mondván: Ne szóljatok úgy! 18 Mert szentek fiai vagyunk, és azt az életet várjuk, melyet Isten azoknak ad, kik iránta hitöket soha nem változtatják. 19 Anna pedig, az ő felesége a szövő munkára megyen vala mindennap, és kezei munkájával a mi eleséget szerezhetett, elvivé. 20 Innét lőn, hogy egy neki adott kecskegödölyét vitt haza; 21 melynek mekegését hallván férje, mondá: Vigyázzatok, hogy valamiképen lopott ne legyen; adjátok azt vissza urainak, mert nem szabad nekünk a lopottból valamit enni vagy illetni. 22 Ezért felesége megharaguván, felelé: Nyilván hiábavaló lett a te reménységed, és alamizsnáid most látszanak. 23 És ezekkel s egyéb efféle igékkel tőn neki szemrehányást.