Tóbiás könyve 3
A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Tóbiás és Sára Istenhez könyörögnek, és könyörgésök meghallgattatik.
1 Akkor Tóbiás felfohászkodék, és imádkozni kezde könyhullatással, 2 mondván: Igaz vagy Uram! és minden itéleteid igazak, és minden utad irgalom és igazság és itélet. 3 És most, Uram! emlékezzél meg rólam, és ne állj boszút bűneimért, és ne emlékezzél meg az én vétkeimről vagy atyáiméról. 4 Mivelhogy nem engedelmeskedtünk a te parancsaidnak, azért adattunk ragadmányra, fogságra és halálra, csúfságra és gyalázatra minden nemzeteknek, melyek közé elszórtál bennünket. 5 És most, Uram! nagyok a te itéleteid, mert nem cselekedtünk parancsaid szerint, és nem jártunk igazán előtted. 6 Most tehát, Uram! akaratod szerint cselekedjél velem, és parancsold békeségben kiköltözni lelkemet; mert jobb nekem meghalni, mint élni. 7 És ugyanaz napon történék, hogy Sára is, Ráguel leánya, Rágesben, a médusok városában gyalázatot halla atyjának egyik szolgálójától: 8 mivel hét férjnek adatott vala, és az Asmodeus nevű ördög megölte azokat, mihelyt bementek hozzája. 9 Mikor tehát vétkeért feddette a leányzót, ez felelé neki, mondván: Többé ne lássunk tőled fiat vagy leányt a földön, férjeid gyilkosa! 10 Meg akarsz-e engem is ölni, mint már hét férjedet megölted? Ezen szó miatt elméne házának felső kamarájába, és három nap s három éjjel nem evék s nem ivék, 11 hanem az imádságban maradván, könnyhullatással könyörög vala az Istennek, hogy szabadítsa meg őt e gyalázattól. 12 Lőn pedig harmadnapon, mikor elvégezte imádságát, áldván az Urat, 13 mondá: Áldott a te neved, atyáink Istene! ki mikor megharagszol is, irgalmasságot cselekszel, és a szorongatás idején megbocsátod azok bűneit, kik téged segitségűl hínak. 14 Tehozzád forditom, Uram, orczámat, tehozzád irányzom szemeimet. 15 Kérlek, Uram! hogy e gyalázat köteléből oldozz föl engemet, avagy bizonyára a földről végy el engem. 16 Te tudod, Uram! hogy soha nem kivántam férfiat, és tisztán tartottam lelkemet minden kivánságtól. 17 Soha a játszók közé nem elegyedtem, sem azokkal, kik könnyelműségben járnak, részem nem volt. 18 Férfiat pedig a te félelmedből, nem fajtalanságomból akartam hozzám venni; 19 és vagy én voltam méltatlan azokhoz, vagy talán azok nem voltak méltók hozzám: mivel talán más férfiúnak tartottál föl engem. 20 Mert nincs az ember hatalmában a te tanácsod. 21 Azt pedig bizonyosnak tartja minden, a ki téged tisztel, hogy az ő élete, ha próbálásban lesz, megkoronáztatik; ha pedig szorongatásban lesz, megszabadúl; és hogyha megfenyitettik, a te irgalmadhoz juthat. 22 Mert nem gyönyörködöl a mi vesztünkben; mivel a förgeteg után csendességet szerzesz, és a könyhullatás és sírás után örvendezést adsz. 23 Legyen a te neved örökké álldott, Izrael Istene! 24 Az időben meghallgattaték mindkettőnek könyörgése a fölséges Isten dicsőségének színe előtt; 25 és elküldeték Ráfael, az Úr szent angyala, hogy meggyógyítsa mind a kettőt, kiknek imádságai egy időben mutattattak be az Úr színe előtt.