Tóbiás könyve 7

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Tóbiás házasságra lép Ráguel leányával.

Bemenének tehát Ráguelhez, és örömmel fogadá őket Ráguel. És Tóbiásra tekintvén Ráguel, mondá feleségének, Annának: Mely igen hasonló ez az ifjú néném fiához! És midőn ezeket szólotta, mondá: Honnét valók vagytok? ifjak, atyánkfiai! Amazok pedig mondák: Neftali nemzetségéből vagyunk, a ninivei fogságból. És mondá nekik Ráguel: Ismeritek-e atyámfiát, Tóbiást? Kik mondák: Ismerjük. És midőn sok jót szólott felőle, mondá az angyal Ráguelnek: Tóbiás, a kiről, kérdezősködöl, ennek atyja. És Ráguel ráborúla, és könyhullatásokkal megcsókolá őt, és sírván nyakában, mondá: Áldás legyen rajtad, fiam! mert jobbnál jobb férfiúnak fia vagy. És az ő felesége, Anna, és leányuk, Sára, könyezének. Miután pedig szólottak, megparancsolá Ráguel, hogy egy kost öljenek, és lakomát szerezzenek. És mikor felszólítá őket, hogy ebédhez üljenek, mondá Tóbiás: Én ma itt nem eszem és nem iszom, hanem ha előbb kérésemet jóváhagyod és megigéred, hogy nekem adod leányodat, Sárát. Mely igét hallván Ráguel, megijede, tudván, mi történt ama hét férfiún, kik bementek vala hozzája; és kezde félni, nehogy ezzel is hasonlóképen történjék; és midőn ingadozván, nem adott a kérőnek semmi választ, mondá neki az angyal: Ne félj ennek adni őt, mert ez istenfélőnek kell adni leányodat feleségűl; azért nem lehetett ő másé. Akkor mondá Ráguel: Nem kétlem, hogy az Isten könyörgésemet és könyhullatásomat színe elé bocsátotta, és hiszem, azért hozott titeket hozzám, hogy ez az ő nemzetségéhez kapcsoltassék Mózes törvénye szerint; most tehát ne legyen kétséged, hogy neked adom őt. És fogván leányának jobb kezét, Tóbiás jobb kezébe adá, mondván: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene legyen veletek, és ő adjon össze titeket, és teljesitse áldását rajtatok. És irlapot vévén, házasságlevelet irának. És ezek után vendégeskedének, áldván az Istent. És magához hivá Ráguel feleségét, Annát, és megparancsolá neki, hogy készítsen más kamarát. És oda bevivé leányát, Sárát, s ez könyeze. És mondá neki: Erős szívvel légy, leányom! és a menny Istene adjon örömet a keserűségért, melyet szenvedtél.

Idézi 4