Tóbiás könyve 9

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Ráfael angyal Gabelustól átveszi a pénzt, és Tóbiásnak átadja.

1 Akkor magához szólitá Tóbiás az angyalt, kit embernek tart vala, és mondá neki: Atyámfia, Azariás! kérlek, hallgasd meg szavaimat. 2 Ha magamat adom is neked szolgáúl, nem leszek méltó gondviselésedre. 3 Mindazáltal kérlek téged, végy magadhoz barmokat és szolgákat, és menj Gabelushoz Rágesbe, a médusok városába, és add vissza neki az ő keze irását, és vedd át tőle a pénzt, és kérjed őt, hogy jőjön menyekzőmre. 4 Mert magad tudod, hogy atyám számlálja a napokat, és ha tovább késendem egy nappal, megszomorodik az ő lelke. 5 És bizonyára látod, mi módon esketett meg engem Ráguel, kinek esketését meg nem vethetem. 6 Akkor Ráfael magához vévén Ráguel szolgáiból négyet és két tevét, elindula Rágesbe, a médusok városába, és föltalálván Gabelust, visszaadá neki az ő keze irását, és a pénzt mind fölvevé tőle. 7 És megjelenté neki Tóbiásról, Tóbiás fiáról mind, a mik történtek; és elvivé őt magával a menyekzőre. 8 És mikor bement Ráguel házába, Tóbiást letelepedve találá; és fölugorván, megcsókolák egymást, és Gabelus síra, és áldá az Istent, 9 és mondá: Áldjon meg téged Izrael Istene, mert igen jámbor és igaz, istenfélő és alamizsnát osztogató férfiúnak fia vagy; 10 és áldás mondassék feleségedre és szüleitekre; 11 és lássátok fiaitokat és fiaitok fiait harmad- és negyedízig, és áldassék meg ivadékotok Izrael Istenétől, ki országol mindörökön örökké. 12 És midőn mindnyájan Ament mondottak, a lakodalomhoz kezdének; de a menyekző lakomáját is az Úr félelmével tarták.