Zakariás jövendölése 11

Pusztúlás. A büntetőitélet oka a jó pásztorok ellen való ellenszegűlés. Végveszedelem.

Nyisd meg, Libanon! kapuidat, és eméssze meg a tűz czédrusfáidat. Ordíts, fenyőfa! mert elesik a czédrusfa, mert a hatalmasok elpusztúlnak; ordítsatok, bázáni tölgyfák! mert az erős erdő kivágatik. A pásztorok ordítása szól, mert elpusztúlt az ő dicsőségök; az oroszlánok ordítása szól, mert elpusztúlt a Jordán büszkesége. Ezeket mondja az én Uram Istenem: Legeltesd a megölésre való juhokat, melyeket birtokosaik megölnek szánakodás nélkül, és eladják azokat, mondván: Áldott legyen az Úr, meggazdagodunk! és pásztoraik nem kimélik őket. Azért én sem kimélem többé a földön lakókat, úgymond az Úr; ime én kézbe adom az embereket, mindenkit az ő felebarátja kezébe és királya kezébe; kik megrontják a földet, és nem szabadítom ki az ő kezeikből. És ezért legeltetem a megölésre való barmot, oh szegény nyáj! És vevék magamnak két vesszőt, az egyiket neveztem ékességnek, a másikat neveztem kötelkének; és legeltettem a nyájat. És három pásztort irtottam ki egy hónapban; mert elkeseredett miattok az én lelkem, mivelhogy az ő lelkök is változott énirántam. És mondám: Nem legeltetlek titeket. A kinek halni kell, haljon meg, a kiírtandó irtassék ki; a többi pedig egyik a másik húsát egye meg. És fogám vesszőmet, mely ékességnek neveztetik vala, és eltörém azt, hogy fölbontsam szövetségemet, melyet kötöttem minden néppel. És az fölbomla az napon; és így vették észre a nyáj szegényei, kik rám figyelnek, hogy az Úr igéje ez. És mondám nekik: Ha jónak látszik szemeitek előtt, adjátok meg béremet; ha pedig nem, hagyjátok abba. És béreműl harmincz ezüstpénzt mértek. És mondá az Úr nekem: Vesd a fazekas elé e dicső bért, melyre tőlök becsültettem. És vevém a harmincz ezüstpénzt, és az Úr házába vetém a fazekas elé. És eltörém az én második vesszőmet, mely kötelkének neveztetik vala, hogy fölbontsam az atyafiságot Júda és Izrael között. És mondá az Úr nekem: Vedd magadnak még egy bolond pásztor eszközeit. Mert ime én pásztort támasztok a földön, ki az elhagyottat nem látogatja, az elszéledtet nem keresi, a sérűltet nem gyógyítja, és a még fennmaradtat nem táplálja, hanem a kövérek húsát eszi, és körmeiket megrongálja. Oh pásztor! oh bálvány! ki elhagyja a nyájat; fegyver az ő karjára és jobb szemére! az ő karja száradva száradjon el, és jobb szeme elhomályosúlván, veszítse el világát.

Idézi 0