Mózes II. könyve. Exodus 20

1 És az Úr mondá mindezen igéket: 2 I. Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából. 3 Idegen isteneid ne legyenek énelőttem. 4 Faragott képet ne csinálj magadnak, se valami hasonlatosságot arról, mi oda fenn az égben, vagy itt lenn a földön, vagy a vizekben vagyon a föld alatt. 5 Ne imádjad azokat, se ne tiszteljed; mert én vagyok a te Urad Istened, erős, boszúálló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban harmad és negyed iziglen azoknál, kik engem gyűlölnek; 6 és irgalmasságot cselekedvén ezeriglen azokkal, kik engem szeretnek, és megtartják parancsaimat. 7 II. Ne vegyed hiába a te Urad Istened nevét; mert az Úr nem tartja ártatlannak azt, ki Ura Istene nevét hiába veszi. 8 III. Megemlékezzél, hogy a szombatnapot megszenteljed. 9 Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgaidat. 10 A hetedik napon pedig a te Urad Istened szombata vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belűl vagyon. 11 Mert hat nap alkotta az Úr az eget és földet, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon; de a hetedik napon megnyugodott: azért áldotta meg az Úr a szombatnapot, és megszentelte azt. 12 IV. Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked. 13 V. Ne ölj. 14 VI. Ne paráználkodjál. 15 VII. Ne orozz. 16 VIII. Ne szólj felebarátod ellen hamis tanúságot. 17 IX. X. Felebarátod házát ne kivánjad, se feleségét ne kivánjad, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, a mi övé. 18 Az egész nép pedig hallá a mennydörgést és harsona-zengést, látá a villámlásokat és füstölgő hegyet; és megrettenve és félelemmel megréműlve, távol állának, 19 mondván Mózesnek: Szólj te nekünk, és meghallgatunk; ne szóljon nekünk az Úr, netalán meghaljunk. 20 És szóla Mózes a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy megpróbáljon titeket, és hogy az ő félelme legyen bennetek, és ne vétkezzetek. 21 És a nép távol álla; Mózes pedig a homályhoz járúla, melyben az Isten vala. 22 Mondá azonfölűl az Úr Mózesnek: Ezeket mondd Izrael fiainak: Ti láttátok, hogy mennyből szólottam nektek. 23 Ne csináljatok ezüst isteneket, se arany isteneket ne csináljatok magatoknak. 24 Oltárt földből csináljatok nekem, és azon mutassátok be égő és béke-áldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket; minden helyen, a hol emlékünnepe lesz az én nevemnek, eljövök hozzád, és megáldalak téged. 25 Hogyha kő-oltárt csinálsz nekem, ne építsd azt faragott kövekből; mert ha arra fölemeled a vas-eszközt, meg lesz fertőztetve. 26 Ne menj föl lépcsőkön az én oltáromhoz, hogy szemérmed föl ne födöztessék.