Mózes I. könyve. Genezis 1

1 Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet.

2 A föld pedig puszta és üres vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek fölött. 3 És mondá Isten: Legyen világosság. És lőn világosság. 4 És látá Isten a világosságot, hogy jó, és elválasztá a világosságot a sötétségtől, 5 és nevezé a világosságot napnak, és a sötétséget éjnek; és lőn este és reggel, egy nap. 6 Mondá még az Isten: Legyen erősség a vizek között, és válaszsza el a vizeket a vizektől. 7 És erősséget alkota Isten, és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valának, azoktól, melyek az erősség fölött valának. És úgy lőn. 8 És nevezé Isten az erősséget égnek; és lőn este és reggel, második nap. 9 Mondá pedig Isten: Gyűljenek egybe a vizek, melyek az ég alatt vannak, egy helyre, és tűnjék ki a száraz. És úgy lőn. 10 És nevezé Isten a szárazat földnek, és a vizek gyüleményét nevezé tengernek. És látá Isten, hogy jó. 11 És mondá: Teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hozzon neme szerint, melynek magva önmagában legyen a földön. És úgy lőn. 12 És terme a föld zöldellő és maghozó füvet neme szerint, és gyümölcsöző fát, mindeniknek magva lévén faja szerint. És látá Isten, hogy jó. 13 És lőn este és reggel, harmadik nap. 14 Mondá pedig Isten: Legyenek világítók az ég erősségén, és válaszszák el a napot és éjszakát, és legyenek jelűl az időkre és napokra és esztendőkre; 15 hogy világítsanak az ég erősségén, és világosítsák meg a földet. És úgy lőn. 16 És alkota Isten két nagy világítót, – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék éjjel, – és csillagokat. 17 És helyezé azokat az ég erősségébe, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak nappal és éjjel, és válaszszák el a világosságot és sötétséget. És látá Isten, hogy jó. 19 És lőn este és reggel, negyedik nap. 20 Mondá még az Isten: Hozzanak elé a vizek csúszómászó élő lényeket és szárnyasokat a föld felett, az ég erőssége alatt. 21 És teremte Isten nagy czethalakat és minden élő és mozgó lényt, melyeket a vizek eléhoztanak fajaik szerint, és minden szárnyas állatot neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22 És megáldá azokat, mondván: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; és a madarak sokasodjanak a földön. 23 És lőn este és reggel, ötödik nap. 24 Mondá még az Isten: Hozzon elé a föld élő lényeket nemeik szerint, barmokat és csúszómászó állatokat és földi vadakat fajaik szerint. És úgy lőn. 25 És alkota Isten földi vadakat fajaik szerint, és barmokat és a földnek minden csúszómászó állatát neme szerint. És látá Isten, hogy jó, 26 és mondá: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon és vadakon és az egész földön és minden csúszómászó állaton, mely mozog a földön. 27 És teremté Isten az embert az ő képére; Isten képére teremté őt, férfiuvá és asszonynyá teremté őket. 28 És megáldá őket Isten, és mondá: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain és az égi madarakon és minden állatokon, melyek mozognak a földön. 29 És mondá Isten: Ime nektek adtam minden maghozó füvet a földön, és minden fákat, melyeknek nemök szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek eledelűl nektek 30 és a föld minden állatainak és az ég minden madarainak és mindennek, a mi mozog a földön, és miben élő lélek van, hogy legyen eledelökre. És úgy lőn. 31 És láta Isten mindent, a mit alkotott vala, és igen jók valának. És lőn este és reggel, hatodik nap.