Királyok (Sámuel) I. könyve 1

1 Vala egy férfi Ramataim-szofimból, Efraim hegyéről, Elkana nevű, efratai, Jeroham fia, ki Eliu fia, ki Tohu fia, ki Szuf fia volt. 2 És vala két felesége, egyik Anna nevű, és a másik Fenenna nevű. És Fenennának valának fiai; Annának pedig nem valának magzatai. 3 És azon férfiú fölméne az ő városából a rendelt napokon, hogy imádkozzék és áldozzék a seregek Urának Sílóban. Ott pedig Héli két fia, Ofni és Fineesz valának az Úr papjai. 4 Eljöve tehát a nap, és áldozék Elkana, és feleségének, Fenennának, és minden fiainak és leányainak részeket ada; 5 Annának pedig egy részt ada szomorúan, mert Annát szereti vala. Az Úr pedig bezárta volt az ő méhét. 6 Boszantja vala őt vetélytársnője is, igen keserítvén, s még azt is szemére vetvén, hogy az Úr bezárta az ő méhét; 7 és így cselekszik vala esztendőnként, mikor eljövén az idő, fölmenének az Úr templomába; és igy ingerli vala őt. Ő pedig sírván, nem eszik vala. 8 Férje tehát Elkana mondá neki: Anna! miért sirsz? és miért nem eszel? és miokért kesereg szived? Nem vagyok-e jobb neked, mint tíz fiú? 9 Anna pedig fölkele, miután evett és ivott Sílóban. És Héli pap székén ülvén az Úr templomának ajtaja előtt, 10 Anna keseredett szívvel imádkozék az Úrhoz, keservesen sírván, 11 és fogadást tőn, mondván: Seregek Ura! ha nézed és megtekinted szolgálód nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és el nem feledkezel szolgálódról, és szolgálódnak férfi magzatot adsz: az Úrnak adom őt élete minden napjaiban, és borotva nem megy fejére. 12 Lőn pedig, mikor sokáig imádkozott az Úr előtt, hogy Héli az ő szájára néze. 13 Anna pedig szívében szól és csak ajkai mozognak vala, és szava teljességgel nem hallatszék. Héli tehát őt részegnek vélé, 14 és mondá neki: Meddig leszesz részeg? emészd meg egy kevéssé a bort, melytől eláztál. 15 Felelvén Anna, mondá: Nem úgy, Uram! mert én igen szerencsétlen asszony vagyok, és bort s egyéb részegíthetőt nem ittam, hanem kiöntöttem lelkemet az Úr előtt. 16 Ne nézd úgy szolgálódat, mint ha Bélial leányainak valamelyike volna; mert fájdalmam és keserűségem sokaságából szólottam eddig. 17 Akkor mondá neki Héli: Menj békével, és Izrael Istene adja meg kérésedet, melyet tőle kértél. 18 És amaz mondá: Adja Isten, hogy a te szolgálód kedvet találjon szemeid előtt. És utjára méne az asszony, és evék, és ábrázatja többé el nem változék. 19 És fölkelének reggel, és imádkozának az Úr előtt; és visszatérvén, hazamenének Ramatába. Elkana pedig megismeré feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla. 20 És lőn a napok forgása után, Anna foganván, fiat szüle, és nevét Sámuelnek hivá, azért, hogy őt az Úrtól kérte vala. 21 Fölméne pedig férje, Elkana, és az ő egész háza, hogy áldozza az Úrnak esztendőnkénti áldozatát és fogadását; 22 és Anna nem méne föl, mert azt mondá férjének: Nem megyek, mígnem a tejtől elválasztatik a gyermek, akkor elviszem őt, hogy bemutattassék az Úr színe előtt, és ott maradjon szűntelen. 23 És mondá neki férje, Elkana: Cselekedd, a mi előtted jónak tetszik, és maradj, míg a tejtől elválasztod őt; én könyörögni fogok, hogy az Úr teljesítse be igéjét. Honn maradván tehát az asszony, szoptatá fiát, mignem őt a tejtől elválasztá. 24 És elvivé őt magával, miután elválasztotta, három borjúval és három-mérték liszttel, és egy korsó borral, és elvivé őt az Úr házához Sílóba. A gyermek pedig még kicsinyke vala; 25 és föláldozák a borjút, és bemutaták a gyermeket Hélinek. 26 És mondá Anna: Kérlek, uram, él a te lelked, uram! én vagyok amaz asszony, ki előtted állottam, itt imádkozván az Úrhoz; 27 e gyermekért imádkoztam, és megadta nekem az Úr kérésemet, melyet kértem tőle. 28 Azért én is az Úrnak adom őt minden napjaiban, melyekben az Úrnak szentelve leszen. És imádák ott az Urat, és könyörge Anna, és mondá: