Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. János evangélioma 20

Mária Magdolna Jézus sírjához megyen, s Péternek és Jánosnak hirűl viszi, hogy a sírt üresen találta, mire ezek oda mennek. Angyalok jelennek meg Magdolnának és Jézus. Apostolainak megjelen Jézus és a Szentlelket adja nekik. Jézus ismét megjelen apostolainak. Tamás lát és hiszen.

A hét első napján pedig Mária Magdolna reggel még sötétben a sírhoz jöve, és látá, hogy a kő el van mozdítva a sírtól. Elfuta tehát, és jöve Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, kit szeret vala Jézus, és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt. Kiméne tehát Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz menének. Futnak vala pedig ketten együtt, és az a másik tanítvány hamarább futa Péternél, és előbb juta a sírhoz. És lehajolván, látá a lepedőket letéve, de nem méne be. Eljuta pedig oda Simon Péter is követvén őt, és beméne a sírba, és látá letéve a lepedőket, és a kendőt, mely az ő fején volt, nem a lepedőkkel téve, hanem külön egy helyen összehajtva. Akkor tehát beméne az a tanítvány is, ki először érkezett vala a sírhoz, és láta, és hitt; mert még nem értették az írást, hogy föl kell vala neki halottaiból támadnia. A tanítványok tehát ismét hazamenének. Mária pedig kinn álla a sírboltnál sírván. Midőn tehát sírt, lehajolván, a sírba tekinte, és két angyalt láta fehér ruhában ülni, egyiket fejénél, másikat lábainál, a hova Jézus teste tétetett vala. Mondák neki azok: Asszony! mit sírsz? Mondá nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették őt. Midőn ezeket mondotta, hátrafordúla, és látá Jézust ott állani, de nem tudá, hogy az Jézus. Mondá neki Jézus: Asszony! mit sírsz? kit keressz? Amaz vélvén, hogy ez kertész, mondá neki: Uram! ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, s én elviszem őt. Mondá neki Jézus: Mária! Megfordúlván amaz, mondá neki: Rabboni! (mi mestert jelent). Mondá neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj atyámfiaihoz, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. S elméne Mária Magdolna, hirűl vivén a tanítványoknak: hogy láttam az Urat, és ezeket mondotta nekem. Mikor tehát este lőn azon nap, a hét első napján, és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek vala a zsidóktól való félelmök miatt, eljöve Jézus, és megálla középen, és mondá nekik: Békeség nektek! És midőn ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és oldalát. Örvendének a tanítványok, látván az Urat. Mondá azért nekik ismét: Békeség nektek! A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket. Ezeket mondván, rájok lehele, és mondá nekik: Vegyétek a Szentlelket. A kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva. Tamás pedig, egy a tizenkettő közől, ki kettősnek mondatik, nem volt velök, mikor eljött Jézus. Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az ő kezein a szegek liggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem. És nyolcz nap mulva, ismét bennvalának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus a bezárt ajtón át, és megálla középen, és mondá: Békeség nektek! Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide be ujjadot, és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő. Felelé Tamás, és mondá neki: Én Uram, és én Istenem! Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél; boldogok, a kik nem láttak, és hittek. Sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben; ezek pedig megirattak, hogy higyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és hogy hivén, életetek legyen az ő nevében.

Idézi 340