Szt. János evangélioma 21

Jézus megjelen tanítványinak a Tiberiás tavánál. A csodálatos halfogás. Jézus átadja Péternek a főpásztori hivatalt és megjövendöli halálát. Péter kérdést teszen János sorsáról és rendre utasíttatik. Befejezés.

1 Azután ismét kijelenté magát Jézus a tanítványoknak Tiberiás tengerénél. Kijelenté pedig így: 2 Együtt valának Simon Péter és Tamás, ki kettősnek mondatik, és Natánael, a galileai Kánából való, Zebedeus fiai, és más kettő az ő tanítványai közől. 3 Mondá nekik Simon Péter: Halászni megyek. Mondák neki: Mi is elmegyünk veled. És kimenének, és beszállának a hajóba; de azon éjjel semmit sem fogának. 4 Megviradván pedig, Jézus a parton álla, de nem ismerék meg a tanítványok, hogy Jézus az. 5 Mondá azért nekik Jézus: Fiaim! van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincsen.

6 Mondá nekik: Vessétek a hajónak jobbja felé a hállót, és találtok. Oda veték tehát, de nem birák azt kihúzni a halak sokasága miatt. 7 Akkor mondá a tanítvány, kit szeret vala Jézus, Péternek: Az Úr az. Simon Péter, a mint meghallotta, hogy az Úr, a köntöst magára övezé (mert mez nélkül vala), és a tengerbe ereszkedék. 8 A többi tanítványok pedig a hajóval jövének (mert nem messze valának a földtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire), a halakkal telt hállót vonván. 9 A mint tehát kiszállottak a partra, látának ott széntüzet rakva, arra téve halat, és mellette kenyeret. 10 Mondá nekik Jézus: Hozzatok elő a halakból, melyeket most fogtatok. 11 Kijöve Simon Péter, és a hállót a partra voná, mely tele vala százötvenhárom nagy hallal. És ámbár ennyi volt, nem szakadozott a hálló. 12 Mondá nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek. És a letelpűltek közől senki sem meré őt kérdeni: Te ki vagy? tudván, hogy az Úr az. 13 És eljöve Jézus, és vevé a kenyeret, és nekik adá, hasonlóképen a halat is. 14 Ekkor már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványinak, miután feltámadott halottaiból. 15 Midőn tehát megebédeltek, mondá Jézus Simon Péternek: Simon, János 14>) fia! szeretsz-e engem jobban ezeknél? Mondá neki: Úgy van, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. 16 Mondá ismét neki: Simon, János fia! szeretsz-e engem? Mondá neki: Úgy van, Uram! tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. 17 Mondá neki harmadszor: Simon, János fia! Szeretsz-e engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor mondá neki: Szeretsz-e engem? és mondá neki: Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én juhaimat. 18 Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és jártál, a hol akartál; de midőn megöregszel, kiterjeszted kezeidet, és más övez föl téged, és oda visz, hová te nem akarod. 19 Ezt pedig mondá, jelentvén, minő halállal fogja Istent megdicsőíteni. És ezt mondván, így szóla neki: Kövess engem. 20 Megfordúlván Péter, látá utána jőni azt a tanítványt, kit szeret vala Jézus, ki a vacsorán az ő mellén feküdt, és mondotta: Uram! ki az, ki téged elárul? 21 Ezt tehát látván Péter, mondá Jézusnak: Uram! hát ez? 22 Mondá neki Jézus: Akarom, hogy ő így maradjon, míg eljövök, mi gondod rá? te kövess engem. 23 Elterjede tehát az atyafiak között e beszéd: hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig nem mondotta neki Jézus: Nem hal meg; hanem: Akarom, hogy így maradjon, míg eljövök, mi gondod rá? 24 Ez az a tanítvány, ki bizonyságot teszen ezekről, és ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonysága. 25 Vannak még sok egyebek is, miket Jézus cselekedett; mik ha egyenkint megíratnának, úgy vélem a világ sem volna elég a könyveknek, melyeket írni kellene.