Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. Márk evangélioma 6

Jézus megvettetik hazájában. Az apostolok küldetése. Keresztelő János fővétele. Jézus az öt kenyérrel és két hallal csodálatosan ötezret vendégel meg. Jézus a tengeren jár; az ő ruhájának érintése által sok beteg meggyógyúl.

És eltávozván onnét, hazájába méne; és tanítványai követék őt. És szombat lévén, a zsinagógákban kezde tanítani. És sokan hallván őt, csodálkozának tudományán, mondván: Honnan vette ez mindezeket? micsoda bölcseség ez, mely neki adatott? és ily csodák mikép történnek kezei által? Nemde azon ács ez, Mária fia, Jakab és József, Júdás és Simon atyjafia? nemde itt nálunk vannak húgai is? És megbotránkozának őbenne. Jézus pedig mondá nekik: Nincs próféta tisztelet nélkül, hanem csak hazájában és házában és rokonságában. És nem tehetett ott semmi csodát, hanem csak nehány beteget gyógyíta meg, kezeit rájok tévén. És csodálkozék az ő hitetlenségökön, és eljárá a helységeket köröskörűl, tanítván. És hivá a tizenkettőt, és kezdé őket kettőnkint küldeni, és hatalmat ada nekik a tisztátalan lelkeken. És megparancsolá nekik, hogy semmit az útra ne vigyenek, hanem csak egy botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt az erszényben. Hanem vonják fel saruikat, és ne öltözzenek két köntösbe. És mondá nekik: Akárhol bementek a házba, ott maradjatok, míg onnan tovább nem mentek. A kik pedig be nem fogadnak és nem hallgatnak titeket, kimenvén onnét, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságúl nekik. És kimenvén, hirdetik vala, hogy bűnbánatot tartsanak. És sok ördögöt űzének ki, és sok beteget kenének meg olajjal, és meggyógyítának. És meghallá ezt Heródes király (mert ismeretes lett az ő neve), és mondá: Keresztelő János támadott fel halottaiból, és azért munkálkodnak benne a csodaerők. Némelyek pedig azt mondák, hogy Illés; némelyek pedig azt mondák, hogy próféta, mint egy a próféták közől. Hallván ezt Heródes, mondá: János, a kinek én fejét vétettem, az támadott fel halottaiból. Tudniillik, ugyanez a Heródes elküldvén, megfogatá Jánost, és megkötözteté őt a tömlöczben Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségeért, kit elvett vala. Mert az mondotta János Heródesnek: Nem szabad neked bírnod testvéred feleségét. Heródiás pedig incselkedik vala utána, és meg akará őt ölni, de nem lehetett: mert Heródes félé Jánost, tudván, hogy ő igaz és szent férfiú, és becsülé őt, és hallgatván rája, sokat cselekvék, és örömest hallgatá őt. Azonban alkalmas nap adván magát elő, Heródes az ő születése napján lakomát szerze a fejedelmeknek és ezredeseknek és a galileai főembereknek. És bemenvén Heródiás leánya tánczola, és megtetszék Heródesnek és az együtt letelepűlteknek, úgy hogy a király mondá a leánynak: Kérj tőlem a mit akarsz, és megadom neked. És megesküvék neki: Bármit kérsz, megadom neked, haszintén országom felét is. Ez kimenvén, kérdé anyjától: Mit kérjek? Amaz pedig mondá: Keresztelő János fejét. Bemenvén tehát azonnal sietve a királyhoz, és kéré őt, mondván: Akarom, hogy mindjárt egy tálban add nekem keresztelő János fejét. És elszomorodék a király; de az eskü és az együtt letelepűltek miatt, nem akará kedvét szegni, hanem elküldvén a hóhért, parancsolá fejét egy tálban elhozatni. És fejét vevé a tömlöczben, és elhozá fejét egy tálban, és adá azt a leánynak, és a leány adá anyjának. Ezt hallván, eljövének tanítványai, és elvivék testét, és sírba tevék. És az apostolok Jézushoz gyűlvén, megjelenték neki mind, a miket cselekedtek és tanítottak vala. És mondá nekik: Jertek külön egy puszta helyre, és pihenjetek meg egykevéssé. Mert sokan valának a jövők s menők, és enni sem vala idejök. És a hajóba szállván, egy puszta helyre menének külön. És láták őket elmenni, és megtudák ezt sokan, és gyalog minden városból összefutának oda, és megelőzék őket. És kilépvén, látá Jézus a nagy sereget, és könyörűle rajtok, mert úgy valának, mint a juhok pásztor nélkül, és kezdé őket sokra tanítani. És mikor már nagy idő volt, hozzája menének tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő már elmúlt; bocsásd el őket, hogy elmenvén a közel majorokba és falukba, vegyenek magoknak élelmet, melyet elköltsenek. És felelvén, mondá nekik: Adjatok ti enniök. És mondák neki: Menjünk, vegyünk kétszáz tízesen kenyeret, és adjunk enniök. És mondá nekik: Hány kenyeretek vagyon? menjetek, nézzétek meg. És megtudván, mondák: Öt, és két halunk. És parancsolá nekik, hogy mindnyájokat telepítsék le osztályok szerint a pázsiton. És letelepedének csoportokban százankint és ötvenenkint. És vévén az öt kenyeret és két halat, föltekintvén az égre, megáldá, és megszegé a kenyereket, és adá tanítványinak, hogy azok elé tegyék; a két halat is elosztá valamennyinek. És evének mindnyájan és megelégedének. És a fölmaradt hulladékokból tizenkét tele kosarat szedének, és a halakból is. Valának pedig, a kik ettek, ötezren, férfiak. És azonnal kényszeríté tanítványait a hajóba szállani, hogy előtte menjenek át a tengeren, Betszaidába, míg ő elbocsátja a népet. És elbocsátván őket, a hegyre méne imádkozni. És a mint beesteledett, a hajó a tenger közepén vala, és ő egyedűl a parton. És látván őket küszködni az evezésben (mert ellenkező szelök vala), az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok méne, járván a tengeren, és el akar vala mellettök menni. Azok pedig látván őt a tengeren járni, rémnek vélék, és fölkiáltának. Mert mindnyájan láták őt, és megháborodának. De mindjárt szóla hozzájok, és mondá nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek. És beméne hozzájok a hajóba, és megszűnék a szél. Azok pedig annál inkább álmélkodának magokban; mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot, mert szivök el vala vakítva. És mikor áthajóztak a tengeren, Genezaret földére jövén, kikötöttek. És mihelyt kiszállottak a hajóból, azonnal megismerék őt. És befutván azt az egész tartományt, kezdék ágyakban a betegeket körűlhordozni, a hol hallják vala őt lenni. És akárhová ment a falukba, vagy majorokba, vagy városokba, az utczákra tevék a betegeket, és kérék őt, hogy ruhájának legalább csak szélét illethessék, és valahányan illeték őt, meggyógyúlának.

Idézi 133