Szt. János evangélioma 19

Jézus megostoroztatik és tövissel koronáztatik. Pilátus meg akarja menteni Jézust, de végre az emberektől való félelemből halálra itéli. Krisztus kivezettetik és keresztre feszíttetik. János és Mária a kereszt alatt. Jézus szomjúhozása és halála. Oldala megnyittatik. József és Nikodémus eltemetik Jézust.

1 Akkor tehát Pilátus fogván Jézust, megostoroztatá.

2 És a vitézek koronát fonván tövisekből, az ő fejére tevék, és bíborruhát adának rája, 3 és hozzája menének, és mondák: Üdvözlégy, zsidók királya! És arczúl csapdosák őt. 4 Kiméne tehát ismét Pilátus, és mondá nekik: Ime kihozom nektek őt, hogy megismerjétek, hogy semmi okot sem találok őbenne. 5 (Kiméne pedig Jézus, töviskoronát viselvén és bíborruhát). És mondá nekik: Ime az ember! 6 Midőn tehát látták őt a főpapok és szolgák, kiáltának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Mondá nekik Pilátus: Vegyétek ti őt, és feszítsétek meg; mert én nem találok okot őbenne. 7 Felelék neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8 Midőn pedig Pilátus hallotta e beszédet még inkább megijede. 9 És ismét beméne a tanácsházba, és mondá Jézusnak: Honnan való vagy te? Jézus pedig nem ada feleletet neki. 10 Mondá azért neki: Nekem nem szólasz-e? Nem tudod-e, hogy hatalmam vagyon megfeszítésedre, és hatalmam vagyon elbocsátásodra? 11 Felelé Jézus: Nem volna semmi hatalmad ellenem, ha teneked onnan felülről nem adatott volna; azért annak, ki engem neked átadott, nagyobb bűne vagyon. 12 És ettőlfogva azon volt Pilátus, hogy elbocsássa őt. De a zsidók kiáltának, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja; mert mindaz, ki magát királylyá teszi, ellenemond a császárnak. 13 Pilátus tehát midőn e beszédeket hallotta, kihozá Jézust, és az itélőszékbe üle azon helyen, mely kövezetnek mondatik, zsidóúl pedig Gabbatának. 14 Vala pedig a húsvét készületnapja, mintegy hat óra tájban mondá a zsidóknak: Ime a ti királyotok!

15 Azok pedig kiáltának: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Mondá nekik Pilátus: A ti királytokat feszítsem-e meg? Felelék a főpapok: Nincs királyunk, hanem csak császárunk. 16 Akkor azért kezökbe adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék tehát Jézust, és kivezeték. 17 Ki a keresztet hordozván magának, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik, zsidóúl pedig Golgotának.

18 A hol megfeszíték őt és vele más kettőt kétfelől, középen pedig Jézust. 19 Fölirást is íra pedig Pilátus, és a kereszt fölé tevé. Vala pedig írva: A názáreti Jézus, a zsidók királya. 20 Ezt a fölirást pedig sokan olvasák a zsidók közől; mert a városhoz közel vala a hely, hol megfeszítteték Jézus. És írva vala zsidóúl, görögűl és latinúl. 21 Mondák azért Pilátusnak a zsidók főpapjai: Ne írjad, a zsidók királya, hanem hogy ő mondotta: A zsidók király vagyok. 22 Felelé Pilátus: A mit írtam, megírtam. 23 A vitézek pedig, miután megfeszítették őt, vevék az ő ruháit, (és négy részre oszták, mindenik vitéznek egy részt), s a köntöst is. Varratlan vala pedig a köntös, felülről egészen szőve. 24 Mondák azért egymásnak: Ne metéljük el azt, hanem vessünk sorsot rája, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, mely így szól: Eloszták az én ruháimat magok között, és köntösömre sorsot vetének. És a vitézek ezt meg is cselekedték. 25 Állanak vala pedig Jézus kereszte mellett az ő anyja, és anyjának rokona Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 26 Jézus tehát látván anyját és az ottálló tanítványt, kit szeret vala, mondá anyjának: Asszony! íme a te fiad. 27 Azután mondá a tanítványnak: Ime a te anyád! És azon órától a tanítvány őt magához vevé. 28 Azután tudván Jézus, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, mondá: Szomjúhozom! 29 Vala pedig ott egy edény tele eczettel. Amazok tehát a szivacsot megtöltvén eczettel és izsópra tűzvén, az ő szájához nyujták. 30 A mint tehát Jézus az eczetet vette, mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét. 31 A zsidók pedig (mivel készületnap vala), hogy ne maradjanak a kereszten a testek szombaton (mert az ama nagyszombat vala), kérék Pilátust, hogy töressenek meg azok szárai, és vétessenek le. 32 Eljövének tehát a vitézek, és az elsőnek megtörék ugyan szárait, a másiknak is, ki megfeszíttetett vala ővele. 33 Mikor pedig Jézushoz jöttek, látván őt, hogy már meghalt, nem törék meg szárait, 34 hanem egy a vitézek közől lándzsával megnyitá az ő oldalát, és legottan vér és víz jöve ki. 35 És a ki látta ezt, bizonyságot tesz erről, és igaz az ő bizonysága. És ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az irás: Csontot meg ne törjetek benne. 37 És ismét más irás mondja: Meglátják, a kit általvertenek. 38 Ezekután pedig kéré Pilátust az arimateai József (azért mivel tanítványa vala Jézusnak, de titokban a zsidóktól való félelem miatt), hogy Jézus testét levehesse. És megengedé Pilátus. Eljöve tehát és levevé Jézus testét. 39 Eljöve pedig Nikodémus is, ki Jézushoz először éjjel jött vala, mirrha- és áloe- vegyitéket hozván mintegy száz fontot.

40 Vevék tehát Jézus testét, és azt lepedőkbe takarák fűszerekkel, a mint szokás a zsidóknál temetni.

41 Vala pedig azon helyen, hol ő felfeszíttetett, egy kert, és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. 42 Azért a zsidók készületnapja miatt, mivelhogy a sír közel vala, oda tevék Jézust.